A csillagász és jövőkutató szerzőpáros könyvének borítóján halvány utalást találhatunk arra, hogy írásuknak köze lehet az űrkutatás kezdetének 50. évfordulójához. A hangzatos cím alapján is azt hihetnénk, hogy a könyvben űrkutatásról lesz szó. Ám ez nem így van. Ami az űrkutatásban fontos (a tudományos eredményektől a gyakorlati alkalmazásokig), azt nem ebben a kötetben kell keresnünk. Azt ugyanis a szerzők egyike (Almár Iván) már számos könyvében és számtalan cikkében sokszor és sokhelyütt megírta. Ha e könyv témáját akarjuk meghatározni, biztosabb kiindulópontot nyújt az alcíme: „Gondolatok az emberiség jövőjéről, világűrről, kozmikus hatásokról és kapcsolatokról”. Azt is mondhatnánk, hogy a szerzők számos olyan kérdésről fogalmazzák meg véleményüket, amelyek a laikus számára izgalmasnak tűnnek, és amelyeket az átlagember valamiért a világűrrel hoz kapcsolatba.

Ezek a témák meglehetősen sokfélék. A szerzők megpróbálják a különféle témákat csoportokba rendezni. Ilyen szempontból a kötet legegységesebb részét a Földön kívüli élet és értelem kutatásával foglalkozó fejezetek alkotják. Erről a témáról ugyan Almár Iván a 90-es évek végén önálló kötetett adott közre, ettől függetlenül a kozmikus kapcsolatokról való elmélkedés keretében nagyon helyénvaló a SETI problémájának érintése. Igaz, ezen a területen a helyzet a 90-es évek óta mit sem változott - legalábbis ami a lázas kutatások eredménytelenségét illeti.

A kötet másik három részében sokkal kevésbé magától értetődő a tematikai homogenitás. A szerzők ugyan megpróbálják szubjektív, ezért vitatható szempontok alapján csoportosítani a felvetett témákat, ám ez nem mindig sikerül. Önálló rész foglalkozik például a távolabbi jövő perspektíváival, ám az űrvárosok építését vagy a hordozórakéták űrliftekkel történő felváltását mégsem ebben a részben tárgyalják, holott nyugodtan megtehették volna. A témák sokszínűségéből adódó furcsaság az is, hogy egymás mellé került a napjainkban már éppen valósággá váló űrturizmus és az úgynevezett terraformáció, vagyis más égitestek a Földhöz hasonlóvá alakítása és lakhatóvá tétele. Mélységesen egyetértünk az egyik szerzővel abban, hogy „az emberiség technikai fejlődése jóval megelőzte erkölcsi fejlődését, és ez a XXI. századra valódi krízishelyzetet teremtett”. Csak remélhetjük, hogy változik ez a helyzet, és megértjük a (külön fejezetben tárgyalt) kozmikus környezetvédelem jelentőségét, így a bolygók erőszakos átformálása előbb kerül le erkölcsi okokból a napirendről, mint ahogy technikailag lehetségessé válna a megvalósítása.

Visszatérve a tematikai változatosságra, egyáltalán nem baj, hogy néha kevéssé összeillő fejezetek kerültek egymás mellé. Ezt a könyvet ugyanis aligha a hagyományos értelemben vett passzív befogadásra és végigolvasásra szánták a szerzők. Erre utal a kötet szerkezete is. Minden fejezet első felében a szerzők áttekintik az adott témával kapcsolatos tényeket. Ezek után kérdéseket tesznek fel saját maguknak (egymásnak), problémákat vetnek fel, amelyekről kifejtik véleményüket. Világosan elkülönítik tehát a tényeket és a véleményeket. Ami különösen fontos, hogy véleményük nem szükségszerűen egyezik, egyes kérdésekben egymással is vitatkoznak. Ez mindenképpen jó, hiszen világossá teszi, hogy ezekben a kérdésekben nincs (sincs) a „Tudománynak”, mint olyannak egységes álláspontja. A területtel foglalkozó szakemberek véleménye pedig nem is kell, hogy egyezzen egymással. Mindez szinte sugallja az olvasónak, hogy ő is próbáljon meg saját véleményt kialakítani.

Éppen ezért az olvasónak azt ajánljuk, hogy tetszés szerint sorrendben mélyedjen el az egyes fejezetekben. Mérlegelje a tényeket és a véleményeket, ennek alapján alakítsa ki sajátját. Persze, az sem baj, ha valamelyik kérdésben egyikük álláspontját sem tudjuk maradéktalanul magunkévá tenni. A kötet legfőbb érdeme véleményem szerint pontosan az, hogy önálló gondolkodásra és véleményalkotásra sarkallja az olvasót a közeli és távolabbi jövő talán fontos, néha kevésbé fontos, de mindenképpen roppant izgalmas kérdéseit illetően.