Csoda: az emberi tapasztalat számára megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség vagy esemény, amelyet a vallások felfogása szerint valamilyen természetfeletti lény (Isten vagy istenek) beavatkozása idéz elő, vagy hoz létre.

Csoda címmel jelent meg regény Ignacy Karpowicz tollából a Typotex kiadó gondozásában. A szerző már bemutatkozott a magyar olvasók előtt Égiek és földiek című nagylélegzetű művével (Typotex), melyben istenek és emberek ütközését és együttműködési esélyeit vizsgálja részben transzcendens, részben abszurd-szatírikus eszközökkel. A Csoda című kötet eszközei hasonlóak, de itt erősebb a lengyel katolicizmus hatása. A katolicizmus eszmevilága meghatározó a lengyel közgondolkodásban. Ez Stanislaw LemSumma technologiae című korai, merőben technokrata jellegű művében is megmutatkozik.

Karpowiczot több klasszikus modern elődhöz szokás hasonlítani, Kafka, Camus, Bulgakov és Kundera hatása is érződik, honfitársai közül pedig groteszk drámaírókat Mrozeket és Gombrowitzot tekinthetjük elődjének.

Van abban ellenállhatatlan dramaturgiai erő, ha a központi figura néhány sor után meghal és továbbra is eminens életjeleket produkál. Hőmérséklete normál, teste nem indul oszlásnak, férfibája töretlen, másrészt már további funkcióiban kikapcsolt. Ebben az állapotában alakítja önmaga és önmagához kapcsolódóan mások sorsát. Az olvasó pedig vállalja azt az izgalmas azonosulást, hogy a központi figurában egyikét tisztelheti a stilizált krisztusi alakzatoknak.

A történet járja egyedi abszurd útját. Anna a modern fiatal nő, a kórboncnok beleszeretett az élve-halt Mikolajekbe, gyereket azonban, az objektív körülményeket figyelembe véve egykori szerelmétől Artúrtól a mentőorvostól vár.


Marysia az újságírónő, akiben formálisan Mária Magdolnára illene ismernünk, viszonyban élt az önnön korai halálát levélben megjósoló Mikolajekkel.. Anna édesanyja halmozott „véletlenek” következtében meghal. A túlkompenzált Ala férjétől való megcsömörlésében otthagyja otthonát, céltalan száguldozásának eredményeként hal meg Mikolájek, és ő maga is kórházba kerül és látomásokra „kényszerül”.

A történetet befolyásoló erősen szent mítoszi erők Mikolajekhez kapcsolódóan Helenka (a nagymama), Halinka (a mama), és az író által kitüntetett szerepben Wieslaw (a papa). Annára Helenka házában a sors rejtélyes kulcsot bíz, a zár még titkos.

„Mikolajek megváltoztatta azok életét, akik hatáskörébe kerültek. Felfüggesztette az érvényben levő törvényeket. Megmutatta vagy inkább tudatosította a viszonylagosságukat. Terjedő anomáliaként olyan helyzetekhez vezetett, amelyek más körülmények között nem jöhettek volna létre.” 

Jellemző a szabálytalan történésekre, hogy a szereplők gyakran az illetékes személy jelenléte nélkül tartózkodnak egymás „élőhelyén”, mintegy sorsuk szintetikus egybefüggésére utalva.

Marysia cikket ír a csodáról, és a megmagyarázhatatlan, (de nem feltétlenül megmagyarázandó) jelenség vallásos tömegpszichózishoz vezet.

„ Anna látta: a közös imádság fonala összeköti az embereket…

…Tanúja volt, hogyan lép érintetlen területre a népi vallásosság. Hogyan annektálja a mindaddig világi Mikolajeket.” 

A szereplők sokmozgásos rendeződése kollektív egymásra találáshoz vezet. Anna, akit Mikolajek központi szerepét nem vitatva főhősnek tekinthetünk, a titkos kulcsot a helyére illeszti, és így megszűnik a csoda. Mikolajek a halandók sorsának megfelelő módon fejezi be földi életét.

A regény formailag szuverén vonalában egy stilisztikailag eltérő, alanyi függésű szöveg halad, bibliai allotrópia, írói bravúr. A könyv fordítója: Körner Gábor.

Wieslaw, Mikolajek apja mesél, tökéletes kontrasztot létrehozva súlyos gyarlóságai, korhelysége, nőfalása, hűtlensége, durvasága és a bibliai fogantatás között. Wieslaw munkás-paraszt műveltségét csodás beavatkozás javítja fel. Izgalmas kontraszt feszül a főszöveg abszurd-szenvtelen ábrázolásmódja és a függő szöveg archaizmusa közötti.

Karpowicz regénye olvastatja magát. A meglepetések, rejtélyek dübörgő iramban követik egymást. Minőségi kalandregény, sakkjátszma megnyitás- és végjáték-elméletek nélkül, nagyon sok borotvaélen táncoló profanizálással. 

Az író által beavatott különleges fogalom a Harmadik Szövetség. Tehát az Ószövetség és az Újszövetség után egy újabb, ezúttal számunkra megfoghatatlan transzcendencia. Ez nagy felelősség. Egy sorsok elrendeltségét tartalmazó szent szövetségről van szó, amihez feltehetően tetszőlegesen sokféle úton sok szereplővel lehet eljutni. Ezek egyike az az út, amit jelen mű olvasásakor végigjárunk.

Szót érdemel még az a tiszteletre méltó szerep, amit Ignacy Karpowiczzal együtt a modern lengyel irodalom tudomány-fikció viszonylatban betölt.