0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Körner Gábor
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 288 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2794-10-5
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Science in Fiction

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 800 Ft

KOSÁRBA
Csoda

FELTÁMADÁS HELYETT

www.es.hu
2015-6-26

Ignacy Karpowiczot a mostanában divatos „irodalmi fenegyerek” kifejezéssel szokás illetni, amivel csak az a baj, hogy majdnem minden sikeres íróra ráhúzható, legyen az a közhelyeiről elhíresült Paulo Coelho, vagy épp az Amerikai psycho Batemanjét papírra álmodó Bret Easton Ellis. A lengyelek „fenegyerekétől” már olvashattuk az Égiek és földiek című regényt, ami szintén a Typotex Kiadó Science in Fiction sorozatában jelent meg, ezúttal pedig a szerző egy korábbi művével van dolgunk, amelyben Karpowicz egy abszurd alapszituációt formál bibliai parafrázissá.

Mi történik akkor, ha egy fiatal egyetemistát egyik reggel elgázolnak? Pontosabban halálra gázolnak. Normál esetben a mentősök kiérkezése és a halál beálltának megállapítása után még egy csomó bürokratikus procedúra következik, mígnem a holttest végső nyughelyére kerül. De mi van akkor, ha az illető meghal ugyan, de túléli? Ha az általunk ismert természet olyat produkál, amit nem várnánk tőle? Valami teljesen ismeretlent és megdöbbentőt. Például, hogy a szemmel láthatóan halott fiatalember különböző életjeleket mutat, testhőmérséklete pedig semmiképpen sem akar 36 fok alá süllyedni. Nos, ekkor vagyunk hajlamosak csodáról beszélni.

Karpowicz regénye ezt az ötletet bontja ki. Főszereplőjét már az első oldalon elcsapja egy autó, így aztán jóformán semmi sem derül ki róla. Csak egyes funkciói működnek, de ezeket leszámítva Mikolaj bizony úgy halott, ahogy van. Nem beszél, nem érzelgősködik, véleménye sincs semmiről. Ám teste nem indul bomlásnak, szemei folyton kipattannak, így akár remek csendestárs is válhatna belőle, de a könyv többi szereplője nem éri be ennyivel. A baleset helyszínére érkező fiatal doktornő (aki egyébként sokkal inkább tekinthető főszereplőnek, mint szegény szótlan Mikolaj) egyenesen beleszeret a fiúba, és rögtön be is költözik üresen maradt lakásába. Úgy tesz, mintha a barátnője lenne, felveszi Mikolaj telefonját, és azt hazudja nagymamájának, hogy a fiútól vár gyereket. Így aztán kénytelen komplett haditervet készíteni a valódi teherbeesésére. Erre pedig az egyetlen többé-kevésbé megfelelő alany a kollégája, akivel egyszer már összeszűrte a levet.

Körülbelül így kezdődnek a bonyodalmak, amelyeket a fiú halála (és halál utáni élete) indít el.

Fokozatosan ismerjük meg a karaktereket, akik valamiképp mind Mikolaj hatókörében állnak. A furcsa haláleset köti össze a fiatal doktornő, a mentős, a volt barátnő, a nagymama, az anya és a gázoló sorsát. Életük kiesik a rendes kerékvágásból, és valamilyen úton-módon mind kapcsolatba kerülnek egymással. Elkezdenek gondolkodni, önmagukra és a külvilágra reflektálni. Eltöprengenek a mindennapi dolgokon, míg a körülöttük kirajzolódó furcsaságokat természetesnek veszik. (Például nem lepődnek meg olyasmin, hogy a saját lakásukba átmenetileg idegenek költöztek, és a szekrényükből öltözködnek.)

Amit megtudunk Mikolajról, az az ő szűrőjükön keresztül történik. Ezzel persze nem jutunk közelebb a fiúhoz, hiszen mindegyikük olyanná alakította Mikolaj személyiségét, amilyenné ő maga akarta. Hőssé, megmentővé, szerelemmé, védelmezővé, egyfajta saját külön bejáratú bálvánnyá.

A történetben egyértelműen ott húzódik a bibliai párhuzam, amit a szerző ráadásul még jól a szánkba is rág. Mikolajra nem nehéz amolyan modern kori Jézusként gondolni, annál is inkább, hiszen a csoda sajtóba kerülése után emberek tömegei kezdenek rá szentként tekinteni. Ahhoz sem kell sok fantázia, hogy a fiatal doktornő személyét Mária Magdolnáénak feleltessük meg. Ezenfelül Karpowicz bizonyos fejezetekben még egy zsoltárokkal megtűzdelt, szándékosan archaizáló nyelvezetet is használ. Ezek a fejezetek Mikolaj alkoholista apja szemszögéből íródtak, és játékosságuk ellenére sem egyszerű túljutni rajtuk.

A szöveg hemzseg a közbeékelt zárójeles megjegyzésektől, amelyek olybá tűnnek, mintha egy második kekeckedő narrátor megjegyzései lennének. Ez a narrátor pedig maximalista, és mindig akad valamilyen tudálékos vagy vicces megjegyzése, amivel pontosítja a mondatokat.

Csoda tulajdonképpen nem más, mint egy szatirikus, de döcögő mese a katarzis megéléséről, arról, hogy egy-egy rendkívüli esemény mennyire képes megváltoztatni a hétköznapokba belefásult emberek életét. Kár, hogy az érzést csak a könyv szereplői tapasztalhatják meg.

Papp Lídia

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK