Erik Wahlström, a népszerű finn-svéd ismeretterjesztő-, újság- és szépíró meglehetősen érdekes témához nyúlt erős kritikai érzékkel, amikor megalkotta a Biblia egyfajta "kulisszák mögötti", mondhatni huszonegyedik századi apokrif verzióját, melyben a mindenható Kaporszakállú és angyalai az emberi oldalukat is megmutatják, a furcsa, logikátlan, öncélúnak tűnő dolgoknak pedig nagyon is kézzelfogható oka van. Nagy vonalakban tényleg erről van szó: a Biblia tele van enyhén szólva is megkérdőjelezhető tartalommal, Wahlström dolga nagyjából annyi volt, hogy megfelelő motivációkat, lehetséges magyarázatokat gyártson hozzájuk, majd regényformába öntse az eredményt. Így született meg a freudi fixációkat hordozó Teremtő alakja, az arkangyalok minisztériumi osztályvezetőkre emlékeztető triója, a szolgalelkű kerubok és egyéb angyalok, az időnként szórakozni vagy görbe tükröt tartani megjelenő Lucifer és az isteni figyelem ellenére (vagy inkább az azzal járó, értelmetlen szabályok és kötelezettségek miatt) nem túlságosan lelkes, de azért megfelelő ütemben fejlődő emberiség.