0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Sári Júlia
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 250 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2793-90-0
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 2490 Ft
Webshop ár: 500 Ft

KOSÁRBA
Az ártatlanság

Szétzúzott világok írója – interjú David Szalayval, Az ártatlanság szerzőjével

2014-6-12

A legtehetségesebb fiatal brit írók között tartják számon a magyar származású David Szalayt, aki több éve már Pécsett él és dolgozik. Az angol nyelvterületen már elismert szerző második regényét, a Szovjetunió legsötétebb korszakában játszódó Az ártatlanság most a magyar olvasók számára is elérhetővé vált David nagy örömére, hiszen így saját családtagjai is megismerkedhetnek munkásságával.

 

Bár a magyarul most megjelenő Az ártatlanság a második megjelent könyve volt, abból a szempontból az első, hogy már jóval első regénye megjelenése előtt is ezen dolgozott. Mi vonzotta ennyire ehhez a paranoid kommunista világhoz és korszakhoz?

 

Ez így igaz, már azelőtt ezen a könyvön dolgoztam, hogy egyáltalán nekiálltam volna a debütáló regényemnek. Az ártatlanság nagyon elüt a másik két regényemtől, amelyek a kortárs Londonban játszódnak, talán ezért is választotta a magyarországi kiadóm az első magyar nyelven megjelenő könyvemnek. A kiindulópont egy szovjet doktor, Aleksandr Luria által írt orvosi esettanulmány volt, az Egy ember a szétzúzott világban (A man in the shattered world), amely egyik betegéről, egy nagyon súlyos fejsérülést szenvedett szovjet katonáról szól. A könyv a fejsérülés okozta furcsa fogyatékosságokat írja le, amelyek nagyon hasonlóak ahhoz, amelyeket az én regényemben szereplő Judin is megtapasztal, és az ő naplójából származó részleteket Luria könyvéből idéztem. Luria könyve arról szól, hogy milyen lenyűgöző, hogy ez a szörnyű sérülést szenvedett ember képes írni, és bár a naplója sokszor összefüggéstelen, mégis betekintést ad ebbe az összezúzott világba.

 

Ez a karakter volt a kiindulópont, úgy éreztem, hogy erről szeretnék írni valamit. Először kortárs keretekbe akartam helyezni a történetet, de aztán úgy döntöttem, hogy meghagyom az eredeti környezetet és kort, és akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan lehet ebből egy egész regényt írni. Ekkor került a képbe a szovjet titkosrendőrség, a KGB elődszervezete, és aztán lassacskán az titkos rendőr lett a főszereplő, akinek az elején még csak mellékszerepet szántam. Innen jött az ötlet, hogy ő maga is írjon, ne csak a sebesült katona – így született meg végül a könyv szerkezete.

 

Mind a Sztálin-, mind a Brezsnyev-korszak meglehetősen távol álló tapasztalat egy fiatal angol írótól, de a magyar történelemtől már egyáltalán nincs messze. Volt esetleg családi motivációja is Az ártatlanságnak?

 

Egyrészt rengeteget olvastam a Szovjetunió történelméről, másrészt érdekes kihívás volt úgy életre kelteni ezt a korszakot, hogy még sosem jártam Oroszországban. A hetvenes évek Szovjetuniójával kapcsolatban viszont vannak közvetett tapasztalataim, gyermekkori emlékek az akkori magyarországi látogatásainkról. Persze nem feltétlenül lehet összevetni az akkori Szovjetuniót és Magyarországot, ez mégis adott némi kapaszkodót ehhez a világhoz. Édesapám a hatvanas évek végén hagyta el Magyarországot, és bár nem konkrét politikai okai voltak ennek, a rendszerrel szembeni elégedetlenség fontos szerepet játszott. A Magyar Rádióban dolgozott az angol nyelvű részlegben, és turistaként szemtanúja volt a Prágai Tavasznak, majd a szovjet tankok megérkezésének és a remények szétzúzásának. Hazatérése után napokon keresztül kihallgatták, és bár végül megtarthatta az állását, az első adandó alkalommal emigrált. Így került végül Kanadába, ahol én is születtem. Hosszú ideig nem is térhetett vissza, én viszont édesanyámmal néhányszor már a hetvenes években meglátogathattam az itt maradt rokonokat, és ezek az élmények szintén inspirálták Az ártatlanságot.

 

A regény főszereplője, illetve részben elbeszélője egy titkosrendőr őrnagy, aki bár embereket tesz tönkre, mégsem romlott karakter, sőt: őszintén hisz a kommunizmusban, bizonyos értelemben ártatlan ember. Adódik a kérdés: mit jelent a regény kontextusában az ártatlanság és kik az ártatlanok itt?

 

Az eredeti angol cím, Az ártatlan (The Innocent) ebből a szempontból kétértelműbb volt, angolul ez ugyanis jelenthet akár egy személyt, vagy egy csoportot is, emellett jelenthet ártatlanságot egy konkrét esettel kapcsolatban, de egyben egyfajta általános ártatlanságot, naivitást is. Így ártatlan a doktor is, aki végül áldozat lesz, de maga Aleksandr is, aki egyfajta gyermeki naivitással tekint a világra. Ironikus módon ráadásul az áldozat az, aki aztán ebben a világban a bűnös lesz: hiába nem tett semmit, már a tudományos nézetei azzá teszik.

 

Aleksandr 24 évvel a történtek után írja meg visszaemlékezéseit, és a hetvenes évek elejének megfáradt, stagnáló Szovjetuniója a regény másik idősíkja. Úgy tűnik, mintha a megkeseredett, mellőzött Aleksandr világát épp úgy szétzúzták volna, mint a fejbelőtt Judinét...

 

Így van, ahogy említettem, Judin karaktere volt a regény magja, de aztán végül nem az övé lett a főszerep. El tudok képzelni egy olyan könyvet is, ahol körülötte zajlana a cselekmény, de túlságosan klausztrofóbiásnak éreztem volna ezt. Judin így csak a történet elindításában kapott szerepet, emellett valóban szimbolikus jelentőséggel bír. Az egész regény olyan szereplőkkel van tele, akik írnak, és ezáltal megpróbálják megérteni magukat és helyzetüket. Aleksandr a hetvenes évek cinikus, materalista, a kommunizmus eszméit elfelejtő Szovjetuniójában épp olyan elszigetelt, az őt körülvevő világot nem értő alak, mint Judin.

 

Öt éve él és dolgozik Pécsett, már Az ártatlanságot követő regényét is itt fejezte be, és gőzerővel dolgozik az újabb kötetén. Mekkora változást jelentett a lakhely- és országváltás az írásai számára, mennyire szűrödnek beléjük magyar ízek?

 

Már a Londonban játszódó Springet (Tavasz) is nagyobbrészt Pécsett írtam, az első, szintén Londonban játszódó regényemet pedig Brüsszelben. Persze életem nagy részét Londonban töltöttem, az az a hely, amit a legjobban ismerek. A készülő könyvem több országban játszódik, és kétségkívül megjelennek benne magyar vonatkozások: egy Pécs ihlette város, illetve Londonban élő magyarok. Miközben időm nagy részét itt töltöm, a szakmai életem túlnyomórészt továbbra is Angliában játszódik, ott van az ügynököm és a a kiadóm, szóval kétlaki vagyok. Ez az új regényemben is nyomott hagy: rengeteget utaznak benne, rengeteg a repülőtér, az autópálya, és idegen helyeken lévő karakterek. Egyelőre Európa a munkacíme. Emellett egyre több magyar karakter és hatás talál utat a szövegeimbe, bár ez egy lassú és fokozatos folyamat. A magyarom sajnos borzalmas, és ezt szégyenlem is, de az a baj, hogy mindenki olyan jól beszél itt angolul (nevet).

 

Milyen érzés, hogy most magyarul is megjelenik egy regénye?

 

El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok. Az angliai kiadómnál már egy ideje szorgalmaztam, hogy keressenek magyar partnert, és arra is gondoltam, hogy az én személyes történetem miatt is érdekes lehetek a magyar olvasók számára. Emellett a családom Magyarországon maradt öregebb tagjai nem olvasnak angolul, és számukra ez most az első esély arra, hogy olvassanak tőlem valamit.

 

 

 

Stemler Miklós

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK