A székely íráshoz kötődő elméletek egyik sajátos vonulata szerint a székely írásnak létezett egy úgynevezett pálos rovásírás verziója is, amelynek emlékei zömmel dél-amerikai barlangokban maradtak fönt az ott élő pálos szerzetesek jóvoltából. Ezen túl a székely írást – főként az utóbbi években – előszeretettel értelmezik nyilas és neonáci emblémaként, és tüntetik föl a magyar nép nagyságának, dicső múltjának igazolásaként. Az tény, hogy már Szálasi Ferenc Nemzet Akaratának Pártjának jelvényében is székely betűk szerepeltek.

A székely írás nyomában című kötet emlékeztet, hogy ez a téma heves érzelmekkel átitatott ideológiai viták kérdésévé vált. Az sem véletlen, hogy sokan – a székely írással kapcsolatos ábrándos őstörténet-teremtési kísérletek, dilettantizmus és politikai indulatok miatt – gondolkodás nélkül szemétdombra hánynának mindent, ami a székely ábécével kapcsolatos. A rejtélyes írásban kétkedőket csak megerősíthette Horváth Iván irodalomtörténész nemrégiben fölbukkant „koholmányelmélete”, miszerint a székely ábécét a 16. századi humanisták hozták létre a hunutód székelyeknek tulajdonítva.

A székely írás mint az univerzum rejtélye

A „koholmányelméletet” azonban – mint Sándor Klára leszögezi – a 20. század során előkerült 13-14. századból származó székelyföldi templomfeliratok minden kétséget kizáróan cáfolták. A székely ábécé első, ma ismert, megbízhatóan megfejtett emléke a 13-14. század fordulójáról származik, amelyből arra következtethetünk, hogy ekkorra már kialakult a székely ábécé csaknem teljes betűsora. A korabeli emlékek alapján az is megállapítható, hogy a székely írás története rétegződést mutat, továbbá azt is, hogy az ábécé jelkészlete tudatos alkotás.

A székely írás 34 írásjegye valószínűleg nem egy korból származik. A jelkészleten megfigyelhető a grafikai egységesítés nyoma: az ábécé alaprétegét a 11-13. század során azért egészíthették ki újabb elemekkel, hogy minél pontosabban illeszkedjen a magyar hangrendszerhez. A betűalakokból az is látszik, hogy vésés, karcolás, rovás emlékét őrzik: a formák kialakításakor feltűnően kerülték a vízszintes vagy a köríves alakzatokat. A székely betűk csak a 17. században kezdtek jelentősen módosulni a tollal írás következtében: a kézírásban megjelentek a kerekebb formák és a vízszintes vonások is, mert a latin betűs íráshoz szokott kéz másképp vezette a vonalakat.

Az azonban továbbra is rejtély, hogy a székely írás pontosan honnan származik. A legfrissebb kutatási eredmények alapján a székely írás eredetét valamelyik nyugati ótörök ábécében kell keresnünk, amelyhez később az írás megalkotói a cirill és a glagolita ábécéből kölcsönöztek jeleket az ábécé hiányainak kiküszöbölésére. A kutatók úgy vélik, őseink még a honfoglalást megelőző évszázadokban, a Kazár Birodalomban vehették át az ábécé alapjául szolgáló írásrendszert, amely valószínűleg valahol Kelet-Európában jöhetett létre.

Székely földönkívüli vagy Székelyföldön kívüli?

A székely írás eredeténél talán csak a vele szorosan összefüggő történelmi feladvány, a székelyek eredete kérdésesebb. Az idők során sokféle népet véltek már a székelyek elődeinek: rokonították már őket a cserkeszekkel, a besenyőkkel, a hunokkal, a bolgárokkal, vagy a kabarokkal, de még a mongolokkal is. A kutatók körében a viták központját a székelyek „magyarságának” vagy „idegenségének” kérdése jelenti, vagyis az, hogy a székelyekben a többi magyar határvédelmére szervezett népcsoportot vagy inkább a magyarsághoz a honfoglalás előtt csatlakozott önálló, eredetileg török nyelvű etnikum utódait kell keresnünk.

A „magyarpártiak” elsősorban azzal érvelnek, hogy a székelyek hagyatéka semmiben sem különbözik a magyarok többi részének régészeti anyagától. A „csatlakozottnép-pártiak” pedig abból indulnak ki, hogy a székelyek önálló névvel, írással, hagyománnyal és jogszokásokkal rendelkeztek, ráadásul már a 12. századi krónikákban is önálló etnikumként szerepeltek. Az utóbbi elmélet azonban hiába tünteti föl a székely írást a székelyek török eredetének bizonyítékaként, Sándor Klára könyvében figyelmeztet: a saját írás önmagában nem automatikusan alkalmas annak igazolására, hogy a székelyek önálló etnikumként csatlakoztak a magyarokhoz.

A székely graffitis paptól a pápista titkosírásig

A „csatlakozottnép-párti” és „magyarpárti” vita részekén gyakori ütközőpont a székely írás használatának kérdése is: a székely írást vajon a magyar nép egésze vagy csak a székelyek ismerték? Az egészen biztos, hogy a székely írással kizárólag magyar nyelvű szövegeket jegyeztek le, és az is, hogy a székely írás korai, autentikus emlékei mind a Székelyföldről kerültek elő. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy a székely írás milyen funkciókat tölthetett be, de a fennmaradt emlékekből leginkább arra következtethetünk, hogy a székely írás a székelyek egyik identitásjelző szimbóluma volt.

A székelyföldi templomokban talált székely betűs feliratok lényegében nem különböznek a mai „itt jártam” típusú graffitiktől. A mívesebb feliratok mesteremberektől származnak, akik mintegy márkajelzésként látták el kézjegyükkel munkájukat, az egyszerűbbek pedig a templomokban szolgáló papok névjegyeit őrzik. Sándor Klára szerint egyelőre a legcsekélyebb jele sincs annak, hogy a székelyek ábécéjüket valaha a kommunikáció hétköznapi eszközeként használták volna. A székely írás elsődleges szerepe inkább szimbolikus lehetett: annak bemutatása, hogy alkalmazója ismeri a székely betűket, és valamiért fontosnak tartja, hogy ezt a világ tudomására hozza.

A székely írás a Székelyföldön kívüli használatban egészen más funkciót látott el. Az ábécé Erdélyen kívüli története Mátyás udvarában kezdődött, de azt nem tudjuk, hogy miként került az írás a királyi palotába, ahol kivirágzott a székely írás kultusza. Mátyás udvarának humanistái a székely írást az ősi hun-szkíta örökség maradványának tartották, amely egyértelműen bizonyítja a magyarok hun származását. A 16. század végére általánossá vált a székely írás és a héber ábécé összekapcsolása, a magyar nép dicső eredetének és kiválasztottságának bizonyítékaként.

A 17-18. században is nagy népszerűségnek örvendett a székely írás használata és kutatása. A fennmaradt emlékek tanúsága alapján a székely írást ismerő papok és diákok a székely ábécét kulturális kincsnek tartották, és nem egyszer titkosírásként használták. A 19. században erősen visszaesett a székely írás népszerűsége: új kultusza a század végén kezdett kialakulni. A 20. században készített feljegyzések, kiadványok, levelek, cserkészábécék és társaik lényegében behatárolhatatlan új korpuszt hoztak létre.

Több kritika, kevesebb romantika

Egyelőre tehát semmi bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy a székely ábécét a magyarság egésze ismerte volna, de még az sem biztos, hogy használata a Székelyföldön is széleskörű lett volna. „Valószínűleg soha nem ismerték annyian a székely írást, mint ma, és soha nem tapadt hozzá annyiféle értelmezési lehetőség, nem váltott ki olyan indulatokat, s nem volt identitásjelző szerepe sem olyan sokféle, sem olyan intenzív, mint ma. A székely írás eredetéről alkotott elképzelések sora, „valódiságának” elismerése vagy tagadása szoros kapcsolatban van a magyar és a székely identitással, a magyar etnogenezis és a székelyek történetének kérdésével, és azzal, hogy a székely írás koronként változó jelentőséggel kapott szerepet a magyar történeti tudat fölépítésében – állítja Sándor Klára.

A kutató szerint pontos válaszokat akkor kaphatunk a székely írás származásával kapcsolatban, ha a tudósoknak végre sikerül megtalálniuk azt az írást, amely a székely írás közvetlen ősének tekinthető. A nyugati ótörök írások emlékeinek gyarapodása azonban reményt adhat arra, hogy ez egyszer bekövetkezhet.

A székely írás nyomában című könyv szerzője szerint a székely írás kérdésében a ma körülötte burjánzó romantika helyett a szigorú kritika, továbbá nem a nagy tudományos elméletek, hanem a részletes és alapos filológiai munka fogja elhozni a várt eredményt és az áttörést.