0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vargyas Brigitta
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 136 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2793-95-5
Témakör: Nyelvtudomány

Eredeti ár: 1900 Ft
Webshop ár: 1425 Ft

KOSÁRBA
Az ógörög nyelv szelleme

Tanuljunk ógörögül!

www.es.hu
2016-3-24

A francia szerzőpáros okos és elegáns könyvéből igényes magyar kiadás készült: csinos külső, gondos szerkesztés, megbízható (és láthatólag valóban lektorált) fordítás. Hogy miről szól? Az ógörög nyelv grammatikájáról. Találhat-e ma a szellemi izgalomra vágyó olvasó ennél érdekesebb témát? Kötve hiszem.

A könyv az ókori görög nyelv és kultúra hatásának vázlatos áttekintése, valamint a görög nyelv és irodalom kapcsolatának rövid történeti bemutatása után az ógörög nyelv sajátosságaiból ad ízelítőt. A szerzők a görög nyelvnek az ókorban az egész Mediterráneumra kiterjedő egységesítő hatását a politikai és vallási különbségek fölött ívelő szellemi boltozat kiépülésében látják. Bemutatásukban ennek a rendkívüli, az ókortól egészen máig érő kulturális hatásnak az alapja a görög nyelv által és benne feltáruló világ gazdagságában, sokrétűségében, tagoltságában s az ezekből adódó vonzerejében rejlik. Ennek a nyelvnek a legsajátabb alakja pedig a görög irodalom nagy teljesítményeiben ölt formát. (Az „irodalmat” persze ókori értelemben véve, ide sorolva a filozófiát, a szónoki beszédeket, a történetírók munkáit vagy a tudományos prózát is.)

Ebben a szemléleti keretben helyezkednek el a könyv középponti fejezetei, melyek az ógörög nyelv néhány alapvető és sajátszerű grammatikai jelenségén keresztül mutatnak fel valamit e páratlan kulturális hatékonyság nyelvi előfeltételeiből és összetevőiből. Ez első hallásra talán valóban furcsán vagy akár riasztóan hathat: ugyan mi érdekességet nyújthatnak a laikus olvasónak – a könyv nem igényel görögtudást, legfeljebb némi általános nyelvi és irodalmi érdeklődést – a görög névszók eseteinek, az igék sajátos időszemléletének vagy a görög partikulák különösen gazdag rendszerének köréből vett minták? A könyv fő erényét és érdekességét az adja, hogy a szerzők a nyelvet mindig a hozzá tartozó világgal együtt, e kettő kölcsönviszonyában tárgyalják. Amikor a grammatikáról beszélnek, akkor egy sajátos nyelvi szemléletről, a világhoz való sajátos viszonyról beszélnek.  

Ennek során kerülnek mindenféle misztifikációt, ugyanakkor a legapróbb nyelvtani jelenségekből is találékonyan és meggyőzően mutatják fel – Heidegger kifejezését használva – a rátekintésnek azokat a sajátos pályáit, amelyeket ez a nyelv a maga jellegzetességeivel előrajzol használói (ma már csak: olvasói) számára. Szellemes és könnyed, ugyanakkor nagy tárgyismerettel és a tárgy iránti (bájosan elfogult) szeretettel fogalmazott, és tényleg lebilincselően izgalmas okfejtéseket olvashatunk akár egyetlen képzőnek, például az -ikosz (lat. -icus) melléknévképzőnek a gondolkodás alakításában, sőt egyáltalán az elvont fogalmak kialakításában betöltött szerepéről (gondoljunk csak a magyarba is, már főnevesülve átkerült politika vagy logika és hasonló szavakra, melyek ezt a képzőt foglalják magukban). Vagy arról, hogy a grammatika mennyire nem ártatlan: milyen ideológiai jelentősége van például annak, amikor Euripidésznél Iphigeneia a barbárokat eltárgyiasítva, semleges nemű névmással jelöli meg, miközben, velük szembeállítva, övéire többes számú hímnemű alakkal utal. Ezek a grammatikai etűdök olykor nyelvtan és érzékiség kapcsolatát is megvilágítják: Aiszkhülosz egyik kardalának megidézése a fonetikai elemek összekapcsolódását és ismétlődéseit mint deszmiosz phrenónt, mint az „elmét megkötő” mágikus erőt mutatja fel.

S ami talán a legkülönösebb és legmarasztalóbb tapasztalata lehet e könyvecske olvasásának: a grammatikai differenciák magyarázatának szép és értő magyar közvetítése révén nemcsak az ógörögről (és a franciáról), hanem arról a meghitten ismerős, mégis kifürkészhetetlenül rejtélyes elemről is sok mindent megtudhatunk, melyet némiképp csalóka bensőségességgel, sőt családiassággal anyanyelvünknek szoktunk nevezni.

Simon Attila

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK