0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 283 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-0895-73-6
Témakör: Közgazdaságtan, Pszichológia, Szociológia

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2625 Ft

KOSÁRBA
A fesztiváljelenség

Milliók szórakozása - Hová tart a magyar fesztiválpiac?

http://www.portfolio.hu/
2015-1-07

Az elmúlt huszonöt évben alaposan átalakult a magyarországi fesztiválok világa, mostanra négy főbb csoportba sorolhatók ezek az események, és összességében a fesztiválpiac egyre inkább érett piaci sajátosságokat mutat. Az egyes fesztiválok gazdasági eredményei szempontjából a látogatószám és a jegyárbevétel, makrogazdasági szempontból pedig a turizmus jelenti az egyik legfontosabb szempontot. Nagy kérdés, hogy ezen az érett piacon várható-e még a látogatószám jelentős növekedése, illetve a költségek szorítása mellett mi lehet a kiút ennek a célnak az elérése érdekében. Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keresem a választ. 

Az év végi ünnepi asztal rendszerint akaratlanul is alkalmat ad az áttekintésre, olykor pedig hosszabb időszakok átgondolására is. A fesztiválok esetében úgy tűnik az elmúlt huszonöt év lezárt egy időszakot, rendszerváltozás dinamizáló, kapunyitó hatása révén létrejöttek azok a fesztiválok melyek meghatározzák a fesztiválszezont és piacot. Ennek megvan a maga társadalmi és gazdasági magyarázata.

Társadalmi szempontok

A rendszerváltozás idején már létező fesztiválok elsősorban konform jellegű, komolyzenei és színházi műfajú események voltak, magánszervezésben talán csak a Sitkei Rockfesztivál működött, a fiatalok igényeinek kiszolgálására a szegedi SZÍN és az EFOTT vállalkozott országos szinten. A korábbi sztárrendszer megszűnt, az új pedig még nem alakult ki. Az 1980-es évek végén konformmá vált az elektronikus alapokra épülő popzene és a felvételről lejátszott (playback) "előadóművészet" a színpadokon - ez felelt meg a tömegek igényszintjének és/vagy figyelmetlenségének.

A rendszerváltozás csalódást okozott mind a korábbi sztároknak, mind a korábban tiltott vagy tűrt zenekaroknak, mind pedig az alternatív zenei kultúrát magába szívó fiataloknak. Minden megszokottól eltérő kulturális tevékenység az elsősorban nyáron megrendezett fesztiválokon találta meg a közönségét és kezdte éreztetni társadalmi hatását. Az 1990-es években, végeredménybennégy fesztiváltípus alakult ki kulturális konformitás szempontjából (A fesztiváljelenség című könyv alapján): 

  • A hagyományos (ellenkultúra kialakulásakor már létező) műfajokat bemutató, régi konform fesztiválok(pl.- Tavaszi Fesztivál, Szegedi Szabadtéri Játékok). Ezek szervezői főleg önkormányzati vagy helyi - közművelődési - intézményi kötődésűek, ezért a szervezők autonómiája alacsony, a használt szimbólumok kevésbé innovatívak, a helyi kötődést hangsúlyozzák, kevésbé artikulált koncepciójuk középpontjában a művészet és a kultúraközvetítés áll általában, a közvetített értékek inkább instrumentálisak, fő társadalmi funkciójuk a szórakoztatás és jellemző a hagyományos turisztikai szerepvállalás.
  • Az alternatív pop-rock zenei programot középpontba állító új konform ifjúsági fesztiválok. Ezek az ifjúsági korszakváltás és kulturális paradigmaváltás révén mára teljesen elfogadottá váltak a társadalom számára, ezért indokolt az új konform elnevezés (EFOTT, Volt, Campus Fesztivál, SZÍN, Sziget). Ezek dramaturgiája kevés különbözőséget mutat, főleg pop és rockzenét bemutató ifjúsági fesztiválok, melyeket magas autonómiával bíró független szervezők szerveznek, koncepciójuk átgondolt és ifjúságközpontú, a közvetített értékek inkább expresszív jellegűek, szimbólumaik főleg innovatív betűképek, társadalmi funkciójuk a kortárs csoportokban zajló szocializációs folyamatok és az ifjúsági kultúra megerősítése;
  • az alternatív kultúra mellett az 1970-es évekbeli táncház mozgalomra, más helyi hagyományok megújítására és a műfajok keveredésére épülő hagyomány rekonstrukciós fesztiválok, melyek tipikusan őszművészeti fesztiválok (pl. Művészetek Völgye, Vidor Fesztivál). Ezek szimbólumai természeti képeket tartalmaznak (csiga, napraforgó), szervezőinek autonómiája középszintű, erős a közösségi kapcsolódás, társadalmi funkciójuk a helyi identitás és kulturális örökség figyelem középpontjába állítása, megújítása, közösségi élmény és a "szendvics" funkció (könnyebb műfajok közé csomagolt nehezebben emészthető műfajok bemutatása, beavatás).
  • Az állandó új utakat kereső nonkonformista fesztiválok. Ezek vizuális üzenete avantgard, főleg kortárs tánc és színház és audiovizuális műfajokat mutatnak be, a szervezők autonómiája magas, a vállalt értékek főleg individualisták, a koncepció középpontjában a kortárs művek bemutatás áll, társadalmi szerepük a művészet megreformálása.


Ezek a kulturális konformitás alapján meghatározott típusok más-más szerepet töltenek be a társadalom alakításában: a régi konform fesztiválok emlékeztetnek és életben tartják a kulturális emlékezetben fellelhető értékeket, a hagyomány rekonstrukciós fesztiválok megújítani és megújítva megőrizni igyekeznek a kulturális értékeket, az új konform fesztiválok szándéka az új konform ifjúsági kultúrát megerősíteni és trendjeit követve tartósan elfogadottá tenni, míg a nonkonform fesztiválok a kultúra megreformálására törekednek. Ennek megfelelően a maguk szintjén és eszközeivel a mai fesztiválok fő társadalmi hatása a konformitás alakításában van.

Gazdasági szempontok

A gazdasági eredmények szempontjából természetesen a turizmus jelenti az első szempontot, melyben a régi konform, az új konform és a hagyomány rekonstrukciós fesztiválok egyaránt részt vesznek, ellentétben a nonkonform fesztiválokkal. Megjegyzendő azonban, hogy piaci alapon gyakorlatilag csak az új konform fesztiválok képesek működni, az összes többi fesztivál a városi és a központi költségvetés (minisztérium, NKA) hozzájárulásával maradhat életben - mivel közvetlen gazdasági eredményeik a működéshez nem elegendők, de más formában jelentkeznek olyan eredményeik, ami támogatásukat indokolja (művészet, idegenforgalmi vonzerő).

A mai újkonform ifjúsági fesztiválok úgy váltak látogatószámban a legnagyobbakká, hogy szinte az kialakulásuktól kezdve a saját lábukon kellett állniuk, ezért az egész fesztiválpiac számára meghatározók a gazdasági eredményeik alakulásában megfigyelhető trendek. Érdemes megkülönböztetni gazdasági hatást és a gazdasági eredményeket, mivel előbbi csak becsülhető és hosszú távon jelentkezik, míg utóbbi nyilvánvalóan és közvetlenül mérhető. Mivel a pénzügyi eredmények szinte csak a Sziget Fesztiválról ismertek, a vegyük alapul e fesztivál húsz éves történetét gazdasági szempontból.

A legtöbb kultúragazdasági tanulmány szem előtt tartja a fesztiválok esetében a látogatószám elemzését és az összköltség alakulását. A Sziget esetében egy diagramon ábrázolva látható, hogy a látogatók száma az 1990-es évekbeli gyors növekedést követően 2001 óta 12 éven keresztül a 350-390 ezres tartományban mozgott, míg a költségek dinamikusan növekedtek, különösen 2001. és 2008. között. Ebben az időszakban a Szigetre egyre többet költöttek a szervezők, a rendezvény szándékuk szerint minőségileg fejlődött, minőségi termékké vált, miközben igen erős inflációs hatás is érvényesült, ami nominálisan kissé drágította a minőségfejlesztési törekvéseket.  

Milliók szórakozása - Hová tart a magyar fesztiválpiac?


A látogatószám és a költségvetés összevetésén túl azonban érdemes azt is szemügyre venni, hogy mennyibe kerül egy látogató szórakoztatása, amit a szakirodalomban cost per thousand-nak nevezett (CPT) mutatóval kaphatunk meg. Az összevetés alapján egy látogató szórakoztatása például a 2014 évi Sziget Fesztivál esetében 8 795 forintba került, ami a fesztiválok között egyáltalán nem mondható magasnak, bár a napijegy 16 000 forintba került (ez a szám egy látogató egy napi szórakoztatására vonatkozik). 

Milliók szórakozása - Hová tart a magyar fesztiválpiac?


Idősíkon szemlélve a CPT mutató alakulását egyfelől visszaköszönnek a fentebb elmondottak, azzal a különbséggel, hogy 2006-2008 között volt a legmeredekebb az egy főre jutó költségek növekedése, előtte és utána gyakorlatilag egy (a képen feketével jelölt) trendvonalat követ a CPT alakulása egészen 2013-ig, amikor a valószínűleg lélektanilag is meghatározó 9000 Ft/látogató fölé ugrott a mutató. Ezt a realizált veszteségek is visszajelezték. Ez a két kitörési időszak (2006-2008 és 2013) a józan gazdasági elvárásoktól való elrugaszkodásra utal. Mindkét esetben a minőségre törekvés volt a fő motívum, ez jellemezte a döntéshozást, ami önmagában méltánylandó szempont, hiszen jobb kiszolgálást eredményezhet, ugyanakkor a minőségre való törekvés árfelhajtó hatását csak 2001-től 2005-ig tolerálta a piac, az utána következő három évben és 2013-ban nem. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kibővített szolgáltatások túlmutattak a látogatók igényein. A 2014-es év valóban a fordulat éve volt, amit jelez a zöld vonal visszafordulása. A költségeket úgy növelték ugyanis a szervezők, hogy  a látogatószám még nagyobb mértékben nőtt, tehát olyan beruházásokat eszközöltek, melyek a nagyobb látogatószám révén meg is térültek.

Hogyan tovább?

Fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy milyen jövő vár a piaci alapon működő újkonform fesztiválokra e példa alapján? A szervezők egyfelől választhatják az előre menekülés útját; több néző nagyobb bevételt hoz, ugyanakkor a nagyobb látogatószám a legtöbb fesztivál esetében csak ésszerűsítések árán érhető el, amit nem biztos, hogy tolerál a piac. A diagramokon látható, hogy kiemelkedő látogatószám emelkedés már nemigen várható, s ez így van a legtöbb bejáratott 5-10 éves fesztivál esetében, ugyanakkor az érett piaci sajátosságokat mutató magyar fesztiválpiacon újabb 5-10 évig várhatóan már nem lesz fenntartható változatlan formában egy adott piaci pozíció. Egyszerűen megunják a változatlan formában megvalósított eseményeket a látogatók.

Éppen ez lehet a fesztiválok számára a kiút: újból érdekessé válni. Aki követi a változásokat, az észrevehette, hogy a Sziget, a Balaton Sound, a Volt, a B.my.Lake évről évre folyamatosan újít, de már nem is annyira zeneileg, hanem inkább olyan attrakciókkal, mint például a kortárs építészek fából készült koncepciói, míg más fesztiválok a pszichedelikus élmény fenntartásával erősítenek rá a hétköznapokból való kilépésre.

Közös az újításokban a fesztivál céljának és koncepciójának pontosabb azonosítása és azok hangsúlyozása a fesztivál vizuális megjelenésében. Ezzel lehet különbözni az átlagtól, hiszen az átlagos fesztiválok jellemzően nem fogalmazzák meg pontosan a fő céljaikat, üzenetüket, hovatovább missziójukat. A gazdasági eredmények tekintetében pedig az újkonform fesztiválok marketing központú működése lehet a példa más fesztiválok számára. Ez természetesen nem minden esetben azonnal és egyszerűen megvalósítható, de talán érdemes törekedni rá.

Szabó János Zoltán

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK