0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Soproni András
Kiadás: 2014
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 288 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2793-97-9
Témakör: Szociológia, Antropológia

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 700 Ft

KOSÁRBA
Barbie - Az igazi szőkenő
Az igazi szőkenő

Barbie babázva filozofálni

http://corvinusonline.blog.hu/
2014-12-16

“Barbie eléggé botrányos figura” – ezzel a jellemzéssel nyitotta meg az interaktív programot Réz András, a Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia oktatója. Linor Goralik Barbie – az igazi szőke nő címmel megjelent könyv köré szervezett interaktív kiállítást, beszélgetést és barbie-zást művészeti felnőttoktatással foglalkozó intézmény december 11-én.

Az esemény felettébb egyedülálló  és jól felépített volt. A levegőt áthatotta a a rózsasín vattacukor-illat és az irónia. Mégis, az egész annyira finoman volt tálalva, csaknem tökéletesen – pont, mint Barbie.

A bejáratnál szinte megijedtem az életnagyságú próbababáktól, akik őr módjára álltak a hűvösben. Az első ötven érkező – köztük én is – exkluzív ajándékot is kapott: a Werk Stúdió egyik diákjának által készített Barbie parfümkivonat szappan változatát. Ahogyan a készítő elmondta, sajnos a szappant nem lehetett teljesen a parfüm illataiból megvalósítani, mert utóbbinak minden összetevője mesterséges volt – ahogyan a Barbie-ban sem természetes semmi. A falakon és a teremben végig a Werk Stúdió stylistjai által elkészített Barbie-k lógtak vagy ültek. Olyan magyar dizájnerek készítették az egyedi tervezésű babákat, mint Nanushka, CAKO, Celeni, Zoe Phobic.

Miután mindenki elfogyasztotta a kiosztott Barbie-koktélját, Réz András megnyitotta a beszélgetést az írónő könyvének és rövid életének bemutatásával. A Wikipédián felelhetőnél érdekesebb, Barbie babárról szóló adatok után a megválaszolatlan kérdéseken volt a hangsúly.

Még ha férfi is az ember, mindenkinek van némi kapcsolata a Barbie-jelenséggel, kultúrával – fejtette ki az esztéta. A baba pisolgásmentes kék tekintetével mindenhol ránk leselkedik, a háttérben mozgatja a szálakat az ívelt rózsaszín ajkaival beszél hozzánk.

Az est egyik vendége Lakatos Márk arról beszélt, hogy a Barbie baba stratégiailag az egyik legkiválóbb marketingtermék, iszonyú méretű piaca van, és a társadalmi változásokra is alkalmazkodva úgy alakítják a műanyagformát és a csomagolását, hogy minél többet tudjanak belőle eladni. Így lettek például különböző nemzetiségű Barbie, híres sztárokról (pl. Audrey Hepburn, Coco Chanel) mintázott babák, vagy a negyvenes évek divatja szerint öltöztetettek. A boltokban azonban többnyire a „karrierista” vagy „üdülő” babákat, esetleg Disney Barbie-kat találunk.

A Nemjuci zenekarból ismert Németh (igenis) Juci az elején elmondta, hiába a Barbie jelenség negatív hatása miatt gyűltünk össze, ő leszögezi, hogy egész gyerekkorában imádott a babákkal játszani. Szerinte az ő testképét semmiféle módon nem befolyásolta az egyébként tényszerűen szinte elképzelhetetlen testméretekkel rendelkező baba; az énekesnő inkább csak imádta, hogy olyan könnyű öltöztetni.

Dr. Forgács Attila a Corvinus Egyetem docense a testképzavar pszichológiájáról beszélt. Réz András ennek kapcsán megkérdezte a közönség: anorexiás Barbie vagy sem? A többség szerint nem az, ám az egyetemi oktatónk erről másképp vélekedett. Elmondta a húszas években nem lehetett volna ezt a Barbie-t eladni, hiszen akkor éhezés volt úrrá a társadalmon, senkinek sem kellett volna egy csontsovány baba, mint ideál. A megváltozott testkép ideál értelmezhető úgy is, mint a szüfrazsettek éhségsztrájkja után következett tradicionális női kerekségideál megtagadása. Azonban a negyvenes-ötvenes években még mindig a nő volt az, aki „családanya módjára” főzött, de már nem élvezhette az ételt – tette hozzá a gasztropszichológus.

A Barbie megjelenésével párhuzamosan a playboy-kultusz is kezdett kiépülni. Lakatos Márk stylist felvetette, hogy nemcsak Hugh Hefner mellett látunk mindig Barbie-kat (szőkeségkultusz), hanem gyakorlatilag a Szex és New York című híres amerikai tévésorozat sem szól másról, mint négy alapkarakterű babát öltöztetnek méregdrága ruhákba.

Magyarországon és Kelet-Közép-Európa egyes részein azért más a helyezet − mesélte el Réz András −, mert itthon nem volt a baba mögött az a hatalmas marketing, mint Amerikában. Barbie idepottyant az ölünkbe, nekünk kellett kezdeni vele valamit.

Számomra új dolog volt, hogy az eredeti Barbie baba kissé teltebb volt, mint a most ismert pálcika-vékony, kerekmellű nő. Fontos kiemelni: . Ez is a beszélgetés egyik alapkérdése volt: vajon milyen következményei vannak annak, ha egy gyerek egy felnőtt nővel szerepeket játszik el? Kifejezi-e azt, hogy mit tartunk társadalmilag érdekesnek egy nőben? Réz Anna szintén egy kérdést intézett a közönséghez: Barbie karrierista, vagy kitartott?

Kiderült egyik sem. A műanyagnőben ugyanis semmi sem állandó, ő az örök változás mintaképe. Sokak ezért is vélik veszélyesnek, mivel a teste az egyetlen az, amitől ő Barbie.  “Barbie tökéletes Barbieként?” – vetette fel a kérdést Réz Anna. A Barbie baba elsődleges értelmében nem más, mint egy játék. Sajnos szőke plasztik nő már rég elvesztette csupán játékbeli funkcióját, másodlagos értelmében Barbie nem más, mint A Tökély. Forgács Attila azonban elmondta, minden játék egy projekció a gyerek számára. Lehetne Barbie egy globális méretű játék, amibe magunkat vetítjük ki?

Talán nem is Barbie-val lenne a baj, sok védelmezője is van, csakúgy, mint konkurense (gondoljunk csupán a legújabb Monster High játékokra). Linor Goralik könyve pontosan erről szól: mi az, amivel mi feltöltöttük Barbie-t, amit mi, a húsz-huszonegyedik század társadalma vetítettünk ki egy babára.

Ahogyan egyre inkább belemélyedtem a témába éreztem én is, amit Réz András elmondott a beszélgetés elején. A mostanában divatos „megmondós” szövegekkel ellentétben, itt a kérdezés fontosabb. Úgy éreztem, mintha Barbie tikos hálójában lennék, belepillantottam volna műanyag szemeibe. Ezért a tanulság levonását (vagy, hogy van-e egyáltalán ilyen), meghagyom mindenkinek magának. Nézzünk szembe egy kicsit a saját Barbie-nkkal is, még ha sosem játszottunk vele. Hiszen tudjuk jól, Barbie nem csak a gyerekek között van jelen.

A színpad fölött egy laptop képernyője volt kivetítve az előadás alatt a „Perfection is boring” szöveggel, mosolygó Barbie fejekkel keresztezve. Nézve őket gyerekkori emlékeim jutottak eszembe, most azon gondolkodok, félek a szemébe nézni. Vajon milyen lenne az én Barbie-m? Létezik-e közös Barbie, mint amolyan Jung-féle kollektív tudat? Ha unalmas a tökéletesség, miért találunk ki mindig újabb és újabbat belőle?

Tamás Dorka

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK