Az orosz újságíró Linor Goralik könyvet írt erről a jelenségről és annak társadalmi hatásáról.

Az írónő Dnepropetrovszk-ban Kelet Ukrajnában született, zsidó családban. 2001-től Moszkvában él és dolgozik, mint író, újságíró és üzleti elemző. Műveit számos nyelvre lefordították, művészként önálló kiállításokon szerepel. Kíváncsi voltam az íróra, aki számos akadályt volt képes legyőzni élete során. Beszélgetünk munkásságáról, életéről és persze a Barbie jelenségről.

Mindenek előtt köszönöm, hogy időt szakított rám. Mesélne nekünk, kérem önmagáról, írói karrierjéről?

Úgy vélem egy kicsit nehézkes a karrier szót alkalmazni egy költő egy író életére. Ez a szó általában egy folyamatos fejlődést jelöl. De írás közben én bizonyosan érzem, hogy vannak esetek, amikor óriási a visszafejlődés a tehetetlenség a bizonytalanság (persze csak magamról beszélhetek, nem akarom ezt másokra kivetíteni). Az egyetlen dolog, ahogy erre gondolni tudok az a „Tedd, amit tudsz”. Néha a versírás megy jobban (már publikáltam néhány könyvet), néha a vizuális dolgok mennek könnyebben és néha a próza (jelentek meg már könyveim éppúgy, mint novelláim), és néha a gyerekkönyvek írása megy a legkönnyebben. De ez soha nem nevezhető karriernek a szó - hagyományos értelmében.

Beszéljünk a könyvről, ami ennek az interjúnak az apropóját adja. A Barbie jelenségről. Miért volt ez olyan érdekes az ön számára, hogy könyvet írjon róla?

Sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor észrevettem, hogy érdekel az Alltagsgeschichte - magyarul a mindennapi élet, mint kutatási terület. Egy darabig úgy tűnt, hogy a gyermekek mindennapi életének kutatása lesz a területem, (de aztán kikötöttem a jelmez történeti tanszéken – tanítok is és írok is a Fashion Theory magazinba). Nekem Barbie soha nem egy játék volt, sokkal inkább egy olyan, a társadalom életének különböző szintjeit szimbolizáló tárgy, ami által az emberek bármely életkorban képesek kifejezni reményeiket, elvárásaikat, frusztrációjukat és félelmeiket. Közelebbről szemügyre akartam ezt venni.

Mi az Ön tapasztalata milyen hatása van Barbie-nak a fiatal és a tinédzser lányokra? Képes a Barbie jelenség torzítani az értékítéletüket?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, lévén nem vagyok pszichológus és soha nem készítettem tanulmányt erről a témáról. Amit én magam hiszek; hogy Barbie önmagában semmi más csak egy kicsi, műanyag hajas baba – nem tud semmit megváltoztatni, és nem tud semmire hatással lenni a nélkül az óriási kulturális adalékok és modellek nélkül, melyek körülvesznek minden egyes darabot. Illetve a nélkül a gyermeki rajongás nélkül, amely független a gyermek nemétől (ne felejtsük el Barbie-t bizonyítottan nem csak a lányok, szeretik) körülveszi.

Oda kellene figyelni az anyáknak erre a játékra? Ne vegyék meg…, vagy…?

Mindenekelőtt igyekszem soha nem elfelejteni, hogy a korunk gyermekei független vásárlók már egészen kicsi koruktól. Másodszor hatásuk a kultúrára beleértve mindenféle játék kultúrát, soha nem korlátozódik csak arra, amit a szülők vásárolnak. Harmadszor, mi, felnőttek általában szeretjük azokban az illúziókban ringatni magunkat, hogy gondot viselünk gyermekeink lelki világára – de szerencsére nem így van. Amikor erre gondolok, van még egy fontos dolog, amiről nem szabad megfeledkezni: ha nagyon tiltunk valamit, hatalmas értéket adunk neki. Ha valaki nem szereti néhány játék kulturális üzenetét/hatását – talán jobb, ha tiltás helyett kevesebb érdeklődést mutat, mert ez valószínűleg hat a gyermekre és ő is kevésbé lesz érdeklődő az adott termék iránt.

Ha nem kell írnia, és nem kell a háztartással törődni, hogyan tölti a szabadidejét?

Az írás és a festés, rajzolás az, amit igazán szeretek. Egy kicsit hiányolom még a matematikát. De nem tudnék más életet elképzelni magamnak.

Jövőbeni tervei? Egy új könyv például? Mondana valamit erről?

Majdnem egy éve, hogy befejeztem egy nagy munkát, és a felénél tartok az egyik gyerekeknek szóló könyvem illusztrálásának, illetve dolgozom egy versgyűjtemény kiadásán is. Amint ezeket befejeztem, megpróbálok dolgozni egy rajzsorozaton, amit tervezek már egy ideje és írok majd egy könyvet egy képzeletbeli földalatti keresztény templomról, ami Tukhachevsk-ben, egy képzeletbeli városban van. Meglátjuk hogyan alakul majd.