Érdekes dolog könyvet írni olyan színpadra szánt zeneművekről, melyeknek, mint pl. -Luigi Nono esetében-nincs cselekményük, és a bbar a basszbariton elnevezésére utal, ami ettől még lehet hősbariton vagy baritonbasszus. Nem beszélve a Timur Link által kedvelt buffobasszus-ról. És időben szólok, hogy a Rigoletto Kesztyűáriá-ját egy lemezkatalógusban a „Queste o quella” címen kell keresnünk. Nehézség máshol is akad, így pl, az olasz Verdi eredetileg francia nyelvre írta a Don Carlos-t és A szicíliai vecsernyét, de mi jobban tesszük, ha mindezt olasz nyelven keressük.

Prego.

Bajban lehetünk az úgynevezett ős bemutatók esetében is, ha azt pl. először Kolozsvárt adták elő, amikor még Rajkó Félix csak álmodhatott a pesti Nemzeti Színházról. És Sosztakovics Orr c. operájában a szereplők felsorolása több helyet vesz el, mint a librettó. Az egységesség is több problémát jelent, hisz Beethoven kétszer dolgozta át a Fidelio-t, és nég nyitányt írt hozzá. A könyvből azonban sok minden kiderül. A zene, és a dráma korai összekapcsolódása. A barokk rásegített, hogy összekapcsolódhasson a színház fejlődéstörténetével. Aztán a zene az opera kiterjesztésben lekörözte a színházi előadást. A néző döntött. Mást és mást várt el a két rivalizáló műfajtól, noha letagadhatatlan, hogy az operában a zenén keresztül bontakozik ki a színház, és a drámai történet. Ámbár, aki tolókocsiban ül annak az opera hallgatva is teljes. Az opera az emberábrázolás. A főszereplő egy kövér hölgy, s akkor van vége, mikor ő lemegy a színpadról. A karmester nem udvariatlan, nem a mi kedvünkért áll háttal nekünk, de szmokingja a vége felé rendszerint átizzad. Sparafucile, ha feladatát jól végzi, nemcsak csuklóig döf a háttal álló célszemély gerincébe, hanem nápolyi módon, abban négyszer megforgatja azt, hogyha a fuser munkát végzett, akkor is ágyban töltse a modortalan ismeretlen a hátralevő meghitt harminc évet.

Kérdések vannak bőven: Hogyan lehet egy többszörösen összetett asszociatív művészetet (mármint a zenét) összhangba hozni a színház jelen idejű konkrétságával? Ez az előadó, az énekes feladata.

A kötet izgalmas szempontból vizsgálja az operát. Informatív és érdekes. Az ideális operai munkájáról szól. Az meg még Fáy Miklósnak is érdekes.

A cikk az alábbi oldalakon is olvasható:

http://www.tollinga.hu/index.php?&tpl=forum&fid=63&limit=50&offset=0

http://sznoberia.blogter.hu./?post_id=290597

http://marlonbrandy.nolblog.hu/?post_id=41438

http://magicafe.hu/articleedit.php?do=edit&articleid=1383