Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 254 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2790-94-7
Témakör: Publicisztika, Evolúció
Sorozat: Válogatott írások

Elfogyott

Van ott valaki?
válogatott írások

Van ott valaki?

Magyar Tudomány
2002/1

Csányi Vilmos nemcsak termékeny szerző - az utóbbi évben négy könyve jelent meg - hanem merész is. Merész nemcsak azért, mert esszéiben olyan kérdéseket mer a biológus szemével vizsgálni, mint hogy miért szeretjük a szexet, van-e lelki életük az állatoknak, van-e biológiailag optimális emberi társadalom, támogatja-e a minőséget az egyetemeken a társadalom s így tovább. Csányi azért is merész szerző, mert óvakodik attól, hogy a mindentudó tudós pózából szóljon az érzékeny témákról. Hozzáállása az igazi tudósé marad a társadalomról szólva is: mindenütt bemutatja a gondolkodás kételyekkel és kritikával teli folyamatát, a lehetséges érvek teljes perspektíváját, s mindenütt azt az attitűdöt képviseli, hogy a társadalomnak nincs félnivalója a természet megismerésétől. Mindezt sokszor kíséri fölényeskedés nélküli, bölcsességbe hajló irónia.

A tudós Csányi alapvető értelmezési kerete természetesen az evolúciós biológia, s saját etológiai munkássága. Ezt az evolúciós hitvallást hivalkodás nélkül képviseli. A kreacionizmussal vitatkozva elmondja, hogy lehet ugyan "mítosznak" tartani az evolúciót is, bár "az evolúció tudományos magyarázatot ad a mechanizmusokra", de - s itt jön az őszinte szerénység - "adós marad az evolúció mint jelenség végső magyarázatával". A tudós mértéktartó bölcsessége ehhez még hozzáteszi: "az is lehet, hogy ezek értelmetlen kérdések". A kreacionista persze - mondatja Csányival a bölcs irónia - mindennek alapján eljárhatna úgy, hogy azt hirdeti, "az evolúció a teremtés mechanizmusa" (mindezek 239. o.).

A bölcsesség és az irónia nem az állásfoglalás elhárítását jelenti. Az etológus kutató igen határozott képet vázol még az esszék keretében is ember és állatvilág viszonyáról. A "Van ott valaki?" kérdésre (vajon van-e gondolkodó lélek, tudatkezdemény az állatnál) határozott folytonossági választ fogalmaz meg. A mai főemlős-kutatásokra és saját, nemzetközi hírű kutyakísérleteire alapozva mutatja meg, hogy ez emlős idegrendszerben a modelláló tevékenység folytonossága figyelhető meg, s hogy ez a kulcs az állati tudat feltételezéséhez (Van ott valaki). Sok olyan tudatfilozófust, akik elsősorban a belső élményminőségekkel (qualia) érvelnek, nem elégítene ki ez a felfogás (honnan tudjuk, hogy a kutya élményei is hasonlítanak a mienkéhez?). A tudós azonban talán azt válaszolná erre, hogy itt húzódnak a természettudomány határai. Ugyanilyen határozott Csányi válasza arra a kérdésre is, van-e emberi természet. Az evolúciós biológián belül a genetika és az etológia számos érvét vonultatja fel Csányi azért, hogy a teljesen konstrukcionista társadalomtudományi felfogásokkal szemben leszögezze, igenis van emberi természet. Csakhogy, s ez Csányi Vilmos tudományos nyitottságának metaforikus kifejeződéseként is megfogalmazható, ez a természet nyitott. A mai, rendkívül komplex kultúrában is érvényesülnek az ember - ha tetszik "konzervatív" - szociális vonásai: mindig lesznek csoportok s azon belül dominanciaviszonyok, de ezt kiegészíti egy állandó, újító mozzanat: "a kommunikációs kényszer" révén "minden, ami reprezentációra alkalmas" folytonosan konstruálódik, újabb ideákat hozva létre (89. o.). Lehet Csányival vitatkozni a csoporthierarchiák jelentőségéről. Magam már többször szemére vetettem, hogy az individuációt kissé rossz szemmel nézi, s az emberi kultúrában a prométheuszi-fausti mozzanatot kissé elhanyagolja. Az esszékötetből azonban világosan kiderül, mi az igazán fontos mondanivalója a társadalom és tudósai számára.

A biológiának van mondandója a kultúra kutatói számára, éppen az emberi természet tételezésével. Csakhogy ez éppen az emberi nyitott rendszerek révén igen flexibilis mondandó. Arra a Csányi felvetette kérdésre, hogy "Létezik-e a társadalmi szerveződésnek optimális formája biológiai tulajdonságaink alapján?" óvatosan "nem" választ sugall. "Az ember csoportképző biológiai tulajdonságai, rendszerszervező képességei miatt sokféle, radikálisan különböző társadalmi struktúra alakulhat ki" (156. o.).

A sokféleség elismerése teremti meg azt a lehetőséget, hogy a biológus egyáltalán értelmes dialógust folytasson a társadalomtudományokkal. Csányi számára ez persze nem langyos csevely. A nyitott rendszer, és ezzel az ember definíciójához tartozó sokféleség elismerése mellett visszatérően felveszi az aggódó tudós szerepét is. Az attitűd azonban, ha összevetjük az aggodalmaskodó Lorenzével, mint releváns előzménnyel, mára mérlegelőbbé vált. Csányi a kötet sok esszéjében foglalkozik azzal, hogy milyen aggodalmakra ad okot a társas minták és a szociális kapcsolatok háttérbe szorulása, az "egyszemélyes csoport" mintázat terjedése. Inkább úgy kezeli azonban ezeket a folyamatokat, mint az emberi természet határait feszegető kísérleteket, s nem mint valami szükségszerűen apokaliptikus folyamatot.

A merész szerző két irányba merész tehát. Természettudósként mer írni az ember egészéről, s ugyanakkor merész, mert kerüli a tudóstól elvárt mindentudó hozzáállást. S persze ami kell mindehhez: jól ír. Az esszékkel olyan könyvet kap az olvasó, mely ideális adagokban tagolja a sokszor igen provokatív mondanivalót.

Pléh Csaba

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK