0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 480 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2790-18-3
Témakör: Orvostudomány
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller

Eredeti ár: 4200 Ft
Webshop ár: 2520 Ft

KOSÁRBA
Az orvostudomány önkritikája

Orvostudomány: fejlődés, sikerek, gondok

Lege Artis Medicinae
2009-02

szép kiállítású kötet egy brit bestsellert tesz hozzáférhetővé a magyar olvasó számára, jelentős késéssel, mert a könyv eredetileg 1999-ben jelent meg, de nem elkésve, mivel a szöveg ma is időszerű és érvényes. Sőt, nagyon elgondolkodtató, hogy az utóbbi tíz évben sem látszik megoldás az orvoslás leírt dilemmáira.

A könyv a második világháború utáni fél évszázad tudományos sikertörténetét írja meg a modern medicináról. A legszínvonalasabb orvostörténeti leírást adja. Jól tagoltan, közérthető módon, több mint ötvenoldalnyi jegyzetanyaggal és irodalomjegyzékkel pontosan dokumentálva mutatja be a terápiás haladás állomásait. Emberközelbe hozza a kutatókat. Úgy rajzolja meg a döntő felismerések, megfigyelések eseményeit, mint ahogyan a jó riporterek vagy krimiszerzők teszik.

Le Fanu szerint a fejlődésnek tizenkét meghatározó pillanata volt, s ezeket ismerteti a könyv igen szemléletes módon. Gyógyszer (például penicillin, kortizon, klórpromazin stb.), gyógymód (például nyitott szívműtét, veseátültetés, csípőprotézis, lombikbébi stb.) vagy jelentős horderejű tudományos felismerés (például a dohányzás tüdőrákot keltő hatása, a Helicobacter nevű baktérium szerepe a gyomorfekély kialakulásában, az agyvérzés megelőzhetősége stb.), ezek a korszakos újítások, amikhez azonban számos más fontos gyógyszer, gyógymód és megelőzési program kapcsolódik. A szerző ezekre is kitér. Az utolsó esemény, amely szóba kerül, a Viagra bevezetése a férfiak merevedési zavarainak kezelésére. Így hát a „tavasz 12 pillanata” a gyógyszeripar, a gyógyítóintézmények nagyarányú kibontakozása és a mind hatékonyabb orvosi tevékenység kontextusában tárul az olvasó elé.

A könyv szerzője nem feledkezik meg a gondokról sem. A felemelkedés háttértényezői között megemlékezik a biológia fejlődéséről és az orvosi technológia szerepéről, amelyet az általános ipari és gazdasági fejlődés erői lendítettek előre. Leírja, hogy a XX. század utolsó negyedében hogyan torpant meg a terápiás optimizmus, hogyan következett be hanyatlás. (Érdekes módon ebben az egyik példa a genetika orvosi alkalmazásának történeti folyamata, a másik a nagy népegészségügyi programok sikertelensége.) Arról van szó, hogy az alternatív gyógymódok használata, divata óriási mértékben terjed, és fokozódik az elégedetlenség az orvosok körében. A kilencvenes évek közepén a brit orvosok több mint fele elégedetlen a pályafutásával, és a medikusok egynegyede eleve nem is kezd bele orvosi hivatásának gyakorlásába, hanem más területeken próbál boldogulni.

A könyv érdekfeszítő és pontos helyzetleírás, valójában az orvostudomány öneszmélésének egy formája. A tizenkét fő fejlődési terület kiemelése eredeti gondolat, és az érvelés alá is támasztja. Az eredeti cím egyfajta angol közhely – The Rise and Fall of Modern Medicine –, emelkedés és hanyatlás. Ezt a magyar cím nem szerencsésen adja vissza. A medicina, sajnálatos módon, a mai napig nem néz szembe ezekkel a problémákkal. Még nem jutott el az önkritika állapotáig. A rák elleni gyógyszeres kezelések történetében a szerző hitelesen írja le, hogy ezek a gyógymódok milyen csekély gyógyító eredményt értek el, mennyi mellékhatást, szenvedést okoztak a betegeknek, de arra nem tér ki, hogy a tudományos haladás lázában az orvosok nem figyeltek eléggé a betegekre. Nem változtattak autokratikus, paternalisztikus viszonyulásukon, nem vették észre, hogy a kor embere más, mint a XX. század közepéig tipikus, valláserkölcsi és közösségi hagyományokban felnőtt ember. Az autonómia kultusza miatt erősödött fel a kritika az orvoslással szemben. Ez azonban nem jelenhetett meg megfelelő társadalmi dialógusokban. Így a medicina maga tenyésztette ki az alternatív gyógymódokat, amelyek többsége valóban „kóklerség”, s hovatovább az egyik legnagyobb közegészségügyi ártalommá fog fajulni korunk fejlett ipari társadalmaiban. A szerző, aki láthatóan kitűnő orvostörténész, klinikai szemléletű orvos, ezeket a körülményeket már nem értelmezi megfelelően. Terjedelmi okokból talán nem is teheti. Ez a feladat egy társadalomtörténészre, szociológusra, társadalomlélektani szakértőre vár.

Az angolszász világban megszokott az úgynevezett kísérő kötet, a téma folytatása. Ez lehetne a mai medicina kritikus önvizsgálatáról szóló leírás. A medicina fejlődése voltaképpen érdekesen jelenhetne meg a magyar viszonyok bemutatásával is. E fejlődés történetében egy, a hazai orvoslásról szóló companion volume-ban. Így együtt talán kiderülne, hogy az orvostudomány fejlődése valójában nem torpant meg, hogy a genetika alkalmazása is megfelelő úton halad, a jelentős megelőzési programok sem hiábavalóak, még a költséghaszon vonatkozásában sem, noha olyan technológiai fejlemények, mint például a koszorúér szívkatéteres tágítása és az ér átjárhatóságát biztosító kis gyűrű, a stent, a megelőzésnél hatékonyabban képes csökkenteni az infarktushalálozást. (És ezt a technikát bátran lehetne a 13. fejlődési szakaszként jellemezni.) Nem az orvostudomány tehet arról, hogy, amint ez kiderül a könyvből, a kilencvenes években az intenzív ellátás 65 milliárd dollárba került az Egyesült Államokban. (És azt is lehetett tudni, hogy ebből mintegy 20 milliárdot reménytelen esetek rövid életben tartására fordítottak.) A gazdasági, társa­dalmi és kulturális környezet gyors változása, a demográfiai átalakulások sora okozza az orvoslás problémáit, nem pedig magával a tudománnyal van baj. A társadalmi vetületek közé kell számítani a gyógyítás szervezeti viszonyainak, az orvosi és egészségügyi munka szabályozásának és a szakemberképzés (köztük az orvosképzés) elmaradottságait és hibáit. Ezeken sürgősen változtatni kellene, de ma még elképzelhetetlen, hogyan.

Az olvasó tehát rendkívül érdekes és gondolkozásra ösztönző könyvet vehet kézbe Le Fanu munkájával, amely az egészségügyben dolgozóknak, betegeknek és hozzátartozóiknak egyaránt ajánlható. A mű végén érdekes fényképek is láthatók a jelentős kutatókról, valamint a felfedezések klinikai és tudományos színtereiről.

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK