0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Kertész Noémi
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 184 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2790-02-2
Témakör: Publicisztika, Szociológia
Sorozat: Szokatlan szempontok

Eredeti ár: 2300 Ft
Webshop ár: 1380 Ft

KOSÁRBA
A Kelet csodálatos zamata

Keleti varázslat Európa szívében

National Geograpic
2009-02-03

Piotr Klodkowski, az Indiába frissen kinevezett lengyel nagykövet távol-kelet kutató, orientalista, akivel legújabb könyvének hazai megjelenése kapcsán beszélgettünk.

Ritka Magyarországon az olyan könyv, amelyben a szerző megpróbálja összegezni egy általa alaposan megismert ország vagy vidék jellegzetességeit, benyomásit. Amelyben arról értekezik, hogy mit tanulhatunk annak kultúrájából, mi az, amit érdemes lenne megszívlelnünk, illetve ők mit gondolnak rólunk. Ezek a könyvek kicsit szépirodalmi, kicsit útikönyv jellegűek, amelyek tartalmaznak némi filozófiát, szociológiát és politikát is, kellő mennyiségű humorral vannak fűszerezve, és jó esetben tele vannak bölcsességgel. Piotr Klodkowski, Lengyelország új indiai nagykövete, aki évekig élt Ázsia országaiban megpróbálta a legalábbis első pillanatra lehetetlennek tűnő feladatot megvalósítani: egy kötetben összefoglalni azt, amit ma Ázsia jelent, beleértve történelmet, földrajzot, mentalitást, a világhoz való és a világgal való viszonyt – sajátosan Közép-Európai szemüvegen át szemlélve. A szerzővel könyvének magyarországi megjelenése alkalmából beszélgettünk.

NG: – A Kelet csodálatos zamata című kötetével elnyerte az idegen kultúrákat, vallásokat és civilizációkat bemutató írásokért odaítélt Beata Pawlak -díjat. A kötetben többek között arról is ír, hogy meglepő módon a keleti ember legalább ugyanolyan csodálattal tekint a nyugati világra, mint amilyen csodálattal a nyugati ember viszonyul a távol-keleti életszemlélethez. Ön szerint mi motiválja a nyugati embert, hogy az egzotikus ázsiai terület felfedezésére induljon?

PK: – Tapasztalatom szerint az európai ember hajlamos belefáradni a saját kultúrájába, amit jól ismer, és amit a legtöbb esetben rendkívül materiálisnak tart .A távol-keleti utak célja sok esetben a lelki béke illetve spirituális élmények szerzése. Ez különösen az Indiába utazókra igaz. Az, hogy végül az utazás során elérik-e a „megvilágosodást”, nagyban függ attól, hogy mennyire képesek az elvárásaikat összeegyeztetni a valósággal. A Kínába vagy Indiába utazók a megszokott közegből kiszakadva szeretnének lelki és kulturális értelemben gazdagabbá válni, ami érthető, hiszen mindannyian a saját személyiségünk felépítésén, tökéletesítésén dolgozunk.

NG: – Az ázsiaiak számára mi a vonzó a nyugati életvitelben?

PK: – Ázsiából nézve Európa rendkívül biztonságos régiónak látszik, a kontinens ráadásul a keletiek szemében a siker szimbólumává is vált. Az európai kontinensen demokrácia van, és az életszínvonal is igen magas, ezek a tényezők mágnesként vonzzák az ázsiai turistát a régióba.Az Egyesült Államok pedig a technológiai és oktatási lehetőségei miatt kedvelt célpont az úgynevezett távol-keleti országok körében. Az oktatással igen sok ország próbálja a keleti országok lakóit magához vonzani, ez alól Magyarország sem kivétel, amely főleg az iráni fiatalok körében népszerű tanulási célpont.

NG: – Díjnyertes könyvében külön fejezetet szentel Szingapúrnak, az ázsiai térség egyik legkivételesebb országának: a diktatórikus államstruktúra mellett gazdaságilag rendkívül fejlett, nyugati szemmel nézve is ámulatba ejtően modern társadalomról beszélhetünk. Azt is elárulja ugyanakkor, hogy nem szívesen élne Szingapúrban, miért?

PK: – Lengyel állampolgárként természetesen Európa az otthonom, és habár a kelet kutatása a szenvedélyemmé vált, nem tervezem, hogy valaha is ázsiai országba költözöm. Szingapúr lenyűgöző ország egy csipetnyi európai életérzéssel, modern technológiával, hihetetlen tisztasággal és rendkívül szigorú törvényekkel. Az európai ember számára Szingapúr az az ázsiai ország, ahol a legotthonosabban érzi magát, mások számára ugyanakkor rendkívül nyomasztó lehet egy „tökéletes” társadalomban élni. Emberként nem vagyunk tökéletesek, hibákat követünk el, én a magam részéről nem biztos, hogy be tudnék illeszkedni egy ilyen tökéletesen beszabályozott társadalomba.

NG: – Távol-keleti utazásai során, különösen Pakisztán és Afganisztán esetében bizonyára találkozott a radikális iszlám irányzataival is. Mennyire igazolják vissza az ott látottak a média által közvetített aggodalomra okot adó helyzetet?

PK: – Közel egy évig éltem Pakisztánban katolikusként, de nem tapasztaltam számottevő radikalizmust. Egy szobában laktam pakisztáni kollégákkal, rengeteg barátra tettem szert Iszlámabadban, a fővárosban, de nem tapasztaltam mélyre ható vallási problémát. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem kívülállóként, hanem belső szemlélőként szerettem volna megtapasztalni a pakisztáni társadalmat. Habár voltak parázs vitáim az ott élőkkel, próbáltam nem megsérteni őket és tiszteletben tartani sajátos világlátásukat. Nem tagadom, hogy a terrorizmus létező probléma, de figyelembe kell venni, hogy ha az áldozatok számát nézzük, megközelítőleg ugyanannyi muzulmán veszti életét a merényletekben, mint keresztény. A terrorizmus tehát, ha az áldozatokat tekintjük, vallástól függetlenül bárkit elérhet.

NG: – Nagykövetként megtapasztalhatta, hogy a globalizáció hatásai egyre inkább begyűrűznek a Távol-Keletre, sok helyen lehet látni például amerikai gyorséttermekben üldögélő csadorba öltözött nőket. Ön szerint a globalizáció árt a korábban érintetlen ázsiai kultúrának, vagy inkább segíti a fejlődésben?

PK: – A globalizációnak különböző aspektusai vannak. Az egyik, amely szerint nyugati áruk áramlanak be az ázsiai régióba, ugyanakkor vannak a globalizációnak olyan jelenségei, amelyek csak Ázsiára jellemzőek, és az ázsiai térségen belül nyernek teret. Ilyen ázsiai koncepció például a japán munkamorál, amelyet sokszor az európai és amerikai üzleti gyakorlatba is beépítenek. A jóga térhódítása szintén az ázsiai „export” eredménye.NG: Könyvében megannyi meglepő, és derűs történettel illusztrálja a nyugati és az ázsiai kultúra közti különbséget, és azokat a ballépéseket, amelyeket a turisták a helyi szokások ismeretének hiányában gyakorta elkövetnek. Mit tanácsol az Ázsiába utazóknak, mire figyeljenek, hogy elkerüljék a kínos szituációkat?

PK: – Az ázsiai kultúrákkal kapcsolatban bennünk élő sztereotípiák valóban akadályt jelentenek, hogy hosszú távú kapcsolatot alakítsunk ki az onnan jövő emberekkel. A türelmetlenség például az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az ázsiai üzleti partnerrel való tárgyalás közben. Az európai és az amerikai ember eredményorientált, értetlenül szemléli a keleti ember megfontolt és nehézkesnek tűnő viselkedésmódját.Az ázsiaiak jellemző módon az üzleti életben is az emberre koncentrálnak, ezért ha jó kapcsolatot szeretnénk kiépíteni az adott vállalattal, azt mindenképpen az őt képviselő tárgyalópartneren keresztül kell megtennünk. Tapasztalatom szerint ezt egy amerikainak, akinél „az idő pénz”, nagyon nehéz megérteni, hogy miért kell annyi időt elpazarolni olyan, látszólag felesleges dolgokra, mint a családról, vagy az érzelmekről való beszélgetés. Rögtön a lényegre akarnak térni, és nem képesek az üzleti életben oly fontos jó atmoszférát megteremteni. A nyugati emberre sokszor jellemző sztereotip gondolkodás a muzulmán vallásra is kiterjed, ami nagyon veszélyes jelenség. Az iszlám világ rendkívül sokszínű, az Indonéziában, Iránban vagy éppen Szaúd-Arábiában élő muzulmánok nem egyformák, az egyszerűség kedvéért mégis sokszor hajlamosak vagyunk általánosítani. Véleményem szerint nem elég, ha csupán a témával kapcsolatos könyveket olvasunk, ismeretterjesztő sorozatokat nézünk. Mentálisan és pszichológiailag is fel kell készülnünk a keleti kultúrához tartozó emberrel való interakcióra.
A nőkkel való bánásmód például az egyik olyan érzékeny terület, amelyhez nem szabad az európai normák szerint közelíteni.

Fogarasi Krisztina

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK