0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 382 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-98-2
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Tudomány & ...

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
A tudomány határai

Határvillongások

Élet és Irodalom
2008-8-18

Követési távolság

"Egyetlen jól körülhatárolható és sokkoló állítást sem tettünk", ismerik el a vaskos kötet szerzői az utolsó fejezet elején, majd kissé rezignáltan hozzáfűzik: "Amennyiben komolyan vesszük az előző fejezet megállapítását, amely szerint a média hajlamos az érdekeset és meglepőt előnyben részesíteni a bonyolult, több szempontot felvető mérlegelésekkel szemben, mert az előbbi keltette izgalom jobban illik a címoldalakra és fő hírekbe, mint az utóbbi kevéssé bombasztikus megbízhatósága, akkor be kell látnunk, hogy ez a könyv bizonyára nem kelt majd jelentős médiafigyelmet." A szerzőknek feltehetőleg igazuk van: valóban nem várható, hogy a napilapok vagy az internetes hírportálok a közeljövőben vezető hírként számoljanak be A tudomány határai megjelenéséről. Arra viszont annál több az esély, hogy a kötet eljusson megcélzott olvasóihoz, az érdeklődő (tudósokból és laikusokból, tehát a tudásipar termelőiből és fogyasztóiból, szakembereiből és megrendelőiből álló) művelt nagyközönséghez, majd ajánlott olvasmányként, sőt bevezető jellegű tankönyvként bevonuljon az egyetemi oktatás területére. Ami nem kis szó egy ennyire provokatív, jóllehet mindvégig szelíden és megfontoltan érvelő kötet esetében.

A tudomány határai arról szól, amit a tudományfilozófusok a demarkáció problémájának neveznek: hogyan tehetünk különbséget tudomány és nem tudomány, sőt valódi tudomány és áltudomány között? Miben különbözik egymástól a tudományos ismeret és a puszta spekuláció? Léteznek-e olyan kritériumok, olyan szükséges és elégséges feltételek, amelyek segítségével elválaszthatjuk az áltudomány ocsúját a tudomány búzájától - méghozzá úgy, hogy egyetlen búzaszem se vesszen kárba, viszont ocsú se keveredjen a búza közé. A kérdések tétje minden látszat ellenére óriási: hétköznapi ismereteink többségét közvetve vagy közvetlenül a tudomány tekintélye szentesíti. Ha viszont nem tudjuk megmondani, pontosan mely ismereteinket szentesíti a tudomány, valamint ha nem tudjuk megindokolni, miért megbízhatóbbak az állítólagos tudományos ismereteink más hasonló ismereteknél, akkor igencsak nehéz lesz jó szívvel döntést hoznunk még a legegyszerűbb hétköznapi helyzetekben is.

Miután a kötet szerzői megvizsgálták a tudomány határait firtató kérdésre adható "túl könnyű", és ezért elfogadhatatlan válaszokat (a tudomány, szemben más megismerési formákkal, "folyamatosan fejlődik", "sikeres", "racionális" vagy "objektív"), többé-kevésbé részletesen rekonstruálják a huszadik századi tudományfilozófiában lezajlott vitát a demarkációs kritériumról. Ismertetik a klasszikus logikai pozitivista koncepciót (elsősorban Rudolf Carnap híres írására, A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül című nagy hatású tanulmányára támaszkodva), majd Karl Popper, Lakatos Imre, végül Paul Feyerabend álláspontját. A fejezet végkicsengése negatív: egyik módszertani kritérium sem alkalmas arra, hogy segítségével egyszer s mindenkorra megvonjuk a határt tudomány és nem tudomány között. Sem a verifikálhatóság, sem a falszifikálhatóság, sem a progresszív problémaeltolódás nem használható szükséges és elégséges feltételként - igaz, ebből nem következik, hogy Feyerabend "ismeretelméleti anarchizmusát" kellene elfogadnunk. Csupán annyi következik belőle, hogy a demarkáció problémáját nem a tudományfilozófia eszközeivel érdemes vizsgálnunk.

Hanem a tudománytörténet, a tudományszociológia vagy a science studies (a szerzők fordításában: a tudománytanulmányok) eszközeivel. A kötet tézise a következő: a "tudomány" (és az "áltudomány") fogalmának nincsenek egyértelmű alkalmazási kritériumai, az egyes tudományok (és áltudományok) módszerei, működése, gyakorlata között csupán családi hasonlóság figyelhető meg. A tudomány szerkezete, az elfogadott módszerek köre, a tudományos intézményrendszer működése, társadalmi funkciója és kontextusa stb. folyamatosan változik, ennek következtében a tudomány és az áltudomány határa is folyamatosan alakul. Mindezek vizsgálata azonban (nagyobbrészt) történeti, szociológiai feladat: az intézményi-társadalmi kontextus figyelembevétele nélkül a demarkáció jelenségét nem tudjuk értelmesen megragadni. (Félő, hogy a szerzők minden elővigyázatossága ellenére sokan félreértik majd a könyv érvelését, ezért szögezzük le: a kötet szerzői nem valamiféle parttalan történeti relativizmust hirdetnek; nem azt állítják, hogy elvileg minden megismerési forma egyaránt nevezhető tudományosnak, ha bizonyos személyek ilyen vagy olyan érdekből valaha is tudományként tekintettek rá. Ezzel szemben amellett érvelnek, hogy univerzális kritériumrendszer helyett csupán egy történetileg [is] tagolt, folyamatosan változó kritériumrendszer áll a rendelkezésünkre, amikor döntést hozunk arról, hogy egy adott megismerési forma vagy elmélet tudományosnak tekinthető-e - és ez a döntés bizony minden esetben körültekintő mérlegelést igényel.)

Ugyanez áll az áltudományokra is. A kötet tudományszociológiai, tudománytörténeti részei öt olyan fejezetet fognak közre, amelyek esettanulmányokat tartalmaznak: a szerzők részletesen elemzik az asztrológia, az evolúcióelmélettel szemben megjelenő kreacionizmus és intelligens tervezés elmélete, a "hivatalos" történeti magyarázatokkal szembeállított "leleplező" történeti teóriák (kitalált középkor, holokauszt-tagadás, A da Vinci-kód történeti víziója, az emberiség esete a földönkívüliekkel Däniken műveiben), a parapszichológia és az akupunktúra jelenségét és gyakorlatát. Világosan megmutatják, hogy bár mindegyik esetben előszeretettel alkalmazzuk az "áltudomány" címkéjét, egészen különböző jelenségekkel van dolgunk. Az asztrológiát a XVII. századi tudományos forradalom helyezte "tudományon kívülre", a saját hagyományán belül (amely hosszú évszázadokon át közös volt az európai tudományok hagyományával!) azonban tökéletesen racionális vállalkozásról van szó. A "leleplező" történeti elméletek - szemben mondjuk az asztrológiával, s hasonlóan a kreacionizmushoz - nem valamiféle alternatív világképet közvetítenek, hanem pontosan ugyanazt a kutatási módszertant alkalmazzák, mint a történettudományos elméletek, csak megszegik ezeket a szabályokat, ráadásul saját állításaik alátámasztása helyett elsősorban a rivális teóriák (vélt vagy valós) gyenge pontjait próbálják kihasználni. A kreacionizmus és az intelligens tervezés elmélete nem a tudósokat szólítja meg, hanem az érdeklődő nagyközönséget, a legkevésbé sem kíván akadémiai tudományként fellépni, hanem elsősorban a közoktatásban próbál pozíciókat szerezni. A parapszichológia ezzel szemben valódi, akadémiai tudománnyá próbál válni, saját kutatóintézetekkel, szigorúan szabályozott publikációs rendszerrel (persze az elfogadott tudomány képviselőinek ellenállása miatt meglehetősen csekély sikerrel). Az alternatív orvoslási technikák - legkivált az akupunktúra - olyan alternatív kozmológiai és testmodellt közvetítenek, amely a nyugati biomedicina számára már meghaladott és értelmezhetetlen, ám számos empirikus, kísérleti adat azt bizonyítja, hogy ezek a technikák működőképesek. (Kérdés, hogy a nyugati orvostudomány hogyan és mikor lesz képes integrálni ezeket az eredményeket.)

A finom elemzések és korrekt összefoglalások során a szerzők mindvégig elkerülik a naiv szcientizmust és a tudományellenes handabandázást. Ez szinte munkaköri kötelességük: miközben A tudomány határai megismertet minket a tudományfilozófia, a tudománytörténet, a tudományszociológia és a science studies alapfogalmaival és elemzési módszereivel, olyan, mintha egy példákkal bőven illusztrált érveléstechnika-tankönyvet olvasnánk. Megmutatja, hogyan lehet és hogyan nem szabad a tudomány tekintélye mellett és ellen érvelni.

Az összkép persze nem tökéletes: nagy kár, hogy a kötetből hiányzik a tárgymutató, és a szerkesztői, olvasószerkesztői munkával sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. (A belső hivatkozások oldalszáma kettővel elcsúszott, gyakran megváltozik a sorok távolsága és a betűk sűrűsége stb.) Mindez azonban ne szegje kedvünket: A tudomány határai fontos, vitára ingerlő könyv, ráadásul szórakoztató, élvezetes olvasmány; provokatív kötet - sokkoló állítások és retorikai petárdák nélkül.

Bárány Tibor

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK