0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Bakács Tibor
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 297 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-87-6
Témakör: Ökológia
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 640 Ft

KOSÁRBA
A fele elfogyott
Olaj, gáz, forró levegő és a globális energiaválság

Jeremy Legett-tel Bánsági Éva készített interjút

MR Kossuth Rádió, Zöldövezet
2008-5-20

Könyvének címe az, hogy Félig elfogyott. mit ért ezalatt, félig elfogytak az olajtartalékaink?
Igen, azt gondolom, hogy nagyon közel vagyunk ehhez a ponthoz. És ez egy nagyon fontos pillanat lesz az emberiség történetében, mivel annak a feltételezésnek hiszünk, hogy még van néhány évtizedünk arra, hogy növeljük az általánosan hozzáférhető olajkészleteinket. De ha már félúton vagyunk, vagy legalábbis közel ahhoz, akkor csökkenésre, az is lehet, hogy gyors csökkenésre vagy összeomlásra kell számítanunk, miközben a nem gazdaságosan kitermelhető olaj mennyisége nő. És ha beigazolódnak az elemzések, akkor nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy ennek komoly hatása legyen a társadalmunkra.

De vannak, akik azt mondják, hogy bármikor felfedezhetünk újabb olajmezőket.
Igen, a legtöbben ma úgy látják, hogy sínen tudjuk tartani a dolgot azzal, hogy növeljük a kitermelést a jelenlegi olajmezőkön, vagy újabb olajmezőket fedezünk fel, több olajat keresünk például az Északi sarkvidéken, vagy Brazíliában vagy akárhol máshol keresünk olajpalát. Mi, akik aggódunk emiatt, azt mondjuk, hogy valójában nagyon nehéz lesz olyan összefüggő olajmezőket találni, amelyek fenn tudják tartani a jelenlegi globális igényeket, az olajpalát pedig nagyon nehéz kitermelni. Ha a legkedvezőbb ipari becsléseket nézzük is, 2,5 millió hordót tudunk majd termelni naponta 2015-ben, jelenleg pedig 87 millió hordó felett van a kereslet naponta. Szóval azt remélem, őszintén, hogy az optimistáknak van igazuk. Mindenesetre ki fog derülni az elkövetkezendő néhány évben.


Amikor éppen beszélgetünk, az olaj világpiaci ára 126 dollár, sosem volt ilyen magas. Hogyan értékeli ezt a helyzetet, ez már a valódi krízis?
Nem hiszem, hogy ez máris a krízis, az olaj ára nagyon sok okból ilyen magas. Hogyha megnézzük az elemzéseket, amelyeket kiadnak a mostani nagy olaj áremelkedésről, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok oka van. Egészen a dollár gyengülésétől, a vezetők, mint Putyin vagy Hugo Chavez machinációin és az iraki társadalmi feszültségeken át a nigériai belpolitikai problémákig nagyon hosszú a lista. De ritkán hallunk embereket arról nyilatkozni, hogy mi, akik a kereskedelemmel foglalkozunk, igazán úgy látjuk, hogy az olajipar egész egyszerűen nem lesz képes arra, hogy 87 millió hordónál többet termeljen ki naponta. Ezért mi, akik az olajválságtól félünk, azt mondjuk, hogy sokkal magasabbak lesznek az árak, mint most.

Azoknak az embereknek a nagy része, akik megállapítják az olaj árát még nem fél attól, hogy az üzletág nem tudja kielégíteni hosszútávon az igényeket. De tudja, vannak kereskedők, akik részvényeket árulnak, és 200 dolláros olajárat jósolnak még év vége előtt. És ha már a kereskedők is ezt mondják, akkor szerintem egészen biztosak lehetünk benne, hogyha az olajtartalékok elkezdenek fogyni, akkor az olajár akár 200 dollár fölé is kúszhat. De valójában még nem látunk semmi biztosat.

Számomra furcsa, hogy pánikolunk amiatt, hogy vajon lesz-e több olajunk, ki tudunk-e termelni eleget, meg tudjuk-e majd vásárolni, de ugyanakkor amiatt nem esünk pánikba, hogy melegszik a bolygónk légköre, amihez az is hozzájárul, hogy egyre több olajat akarunk elégetni, ami egyre több üvegházhatású szén-dioxidot juttat a levegőbe.
Szerintem már vannak emberek, akik valóban aggódnak a klímaváltozás miatt. És ezt jó látni. Emellett számos kormányzat, és ipari szereplő is próbál tenni valamit, és azért teszik ezt, mert felismerték, hogy bármit csinálunk is, minden egyéb értelmetlenné válik, ha engedjük, hogy a nem megállított globális felmelegedés elmossa az egész gazdaságunkat. Szerintem az olajfüggőség rövid életű, ugyanis az emberek most pánikban vannak azért, mert nehezükre esik megtankolni az autójukat. De a jó hír az, hogy amint a globális energiaárak összeomlanak, az majd arra készteti a kormányokat és mindenki mást is, hogy szembenézzenek ezzel a problémával. És a technológiák, amelyek segítenek, hogy hamar túl legyünk ezen, pontosan azok, amiket be kell vezetni, hogy megállítsuk a klímaváltozást. Vagyis mindez lehet a jó megoldás mindannyiunk számára.

Vagyis a klímaváltozás és az olajválság párhuzamosan zajlik, de talán nem véletlen, mert ez lehet az egyetlen mód arra, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást mindkettőre, ami gyakorlatilag ugyan az.
Ez így igaz. A fény az alagút végén az, hogy a globális energiaválsággal meg kell birkóznunk. Ha egyik nap felkel és rájön, hogy nem tudja tovább működtetni a gazdaságát, képtelen élelmiszert juttatni a boltokba, mivel hiány van egy olajkrízis miatt, akkor nincs más megoldás, cselekedni kell, ahogy például Kubában tették, amikor egyik nap nem maradt több olajtartalékuk. Nem kezdtek el éhezni az utcán, hanem megoldották. Én azt hiszem, hogy ha a fejletlenebb társadalmak meg tudják oldani ezt, akkor más országok is megbirkóznak vele. És ezzel együtt a klímaváltozással is, hiszen a túlélési technikák ugyanazok mindkét esetben.

Azt írja a könyvében, hogy az olajat teljesen ki tudnánk váltani megújuló energiákkal és nagyon gyorsan. Ez utóbbit meglepő hallani.
Igen tudom, nagyon sokan hihetetlennek találják, kivéve azok, akik a megújuló energiaiparban dolgoznak. Mi minden nap látjuk, hogy például a napenergia, amiben én dolgozom, nem egy varázsgömb, nem a legfontosabb, de egy nagyon szükséges technológia. Találunk partnereket az építőiparban, és néhány hét alatt felépíthetünk olyan házakat, amelyek nem igényelnek sem olajat, sem gázt, sem szenet, sem nukleáris energiát, vagyis nulla kibocsátású házak. Ezt már meg tudjuk csinálni, de kivitelezhető-e ez akár nagy mennyiségben, be tudjuk-e borítani a országot ilyen házakkal? Persze hogy nem! De csupán csak azért mert ez még egy kis iparág, és lehúz minket az, hogy ezekben az években még olajfüggők vagyunk. De erre felé kell mennünk, ha elhatározzuk, hogy szembemegyünk a problémákkal, csakúgy, mint amikor megmozdultunk egy-egy háborúért. A háború-hasonlat kissé szerencsétlen, de úgy értem például, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elképesztően gyorsan volt képes repülőgépeket és tankokat építeni a háború elején. Ez történhet akkor, ha a népet vezeti valaki, és komoly a szándéka. És ugyanezt megfigyelhetjük majd a megújuló energiák vagy az energia spórolás és az energiahatékonyság tekintetében is, ha meg van a megfelelő irányítás hozzá.

Azt írja a könyvében, hogy tudja, mi a megoldás. Mi az?
Bárcsak tudnám, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az embereket meggyőzzük arról, hogy hatékonyabban dolgozzanak ezen a problémán. Nincs pontos megoldási javaslatom erre, de hiszem, hogy a tudás, amivel le lehet nyűgözni az embereket, gyorsan megváltoztathatja az energiafelhasználási módszereinket, amint meg van az ösztönzés erre.

Ön egyike volt az első olyan vállalkozóknak, akik megújuló energia üzletbe kezdtek. Nem volt egy kissé vakmerő, vallja be őszintén, hitte akkor 100 %-osan, hogy ez jó üzlet lesz?
Nos, talán még ma is vakmerőnek tartom a dolgot. Tudja egy olyan országban, mint a z Egyesült Királyság, nagyon sok egyéni érdek fűződik ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet maradjon. Épp ezért nehéz azoknak, akik a megújuló energiákba akarnak befektetni. Ez nagyon szomorú. Az én cégemben vannak befektetők a szilícium-völgyből, de európaiak is, például egy brit villamos- és gázipari cég részéről, és gyorsan növekszünk. Mi csak egy egész kicsi mikrokozmosz vagyunk, amiben látszik, hogy mit kellene csinálni. De számomra nagyon fontos volt, hogy erőt vegyek magamon és megmutassam, hogy igenis lehetséges ilyen üzletbe kezdeni, ezért alapítottam egy céget. Illetve azért, mert nagyon aggódom a globális felmelegedés és az energiabiztonság miatt.

Ez jó üzlet ma az Egyesült Királyságban?

Azt nem hinném. Mivel nincs olyan kormánytámogatás, mint például Németországban, Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban. De a jövőben óriási üzletté válhat, ha kitartóak vagyunk. A cégem, természetesen, nyitott irodákat Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban is, ami nagyon sokat fog jelenteni nekünk.

Bánsági Éva

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK