Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Walsh Máté Gergely
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 300 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-38-7
Témakör: Publicisztika, Antropológia
Sorozat: Szokatlan szempontok

Eredeti ár: 2900 Ft
Webshop ár: 2175 Ft

KOSÁRBA
Az antropológia nem extrém sport

Celebeszi szupersztár

www.mno.hu
2015-08-25

A (kulturális) antropológia viszonya az ismeretterjesztő irodalommal igencsak ellentmondásos. A távoli világrészeken élő „természeti” népek kultúrája a legtöbb laikus olvasó számára érdekes. Kevésbé rajonganak viszont az efféle népszerű néprajzi-antropológiai művek iránt maguk az antropológusok. Ők észreveszik a populáris művek hiányosságait, a jelenségek magyarázatának buktatóit, az antropológiai megfigyelés szabályainak felrúgását, vagy alapból elutasítják azt, hogy a törzsi civilizációt a nyugati kultúrához hasonlítsuk (amit egy széles közönségnek író szerző nehezen kerülhet meg).
Nigel Barley, a világ egyik legsikeresebb antropológus írója üdítő kivétel, hiszen az ő könyveit, főképp az afrikai tapasztalatairól írott Egy zöldfülű antropológus kalandjait, illetve itt tárgyalt művét még a szakmabeliek jelentős része is nagyra értékeli. Barley tehetsége abban áll, hogy sikeresen találja meg az egyensúlyt az olvasmányosság és a humor, illetve a szakmai alázat és a tudományos igényű leírás között.
„Az antropológia nem extrém sport” nem mai mű, angolul a nyolcvanas évek végén jelent meg. Barley az Indonéziához tartozó Celebesz szigetére tett utazásának történetét meséli el. Az ott élő népcsoportok abban az időben még nagyrészt hagyományos életmódot folytattak, bár az odaút állomásain már 1985-ben is megvetette a lábát a nyugati kultúra (a rádióból angol karácsonyi dalok szóltak, beszélgetőtársai amerikai filmekért, például a Jézus Krisztus szupersztárért rajongtak). Ahogy azonban egyre mélyebbre hatolt a dzsungelben, ezek a hatások gyengültek, és ezzel együtt válik a kutató (és az olvasó) számára egyre érdekesebbé, hogy az évszázadokon keresztül izolált életmódot folytató helyiek hogyan birkóznak meg a feltartóztathatatlanul közelítő új ismeretekkel, szokásokkal, ideákkal. 

A kötet végén Barley érdekes, bár meglehetősen ellentmondásos kísérletre vállalkozik. Az indonéz dzsungelből elvisz magával néhány törzsbelit Angliába, hogy megtapasztalhassák a nyugati civilizáció vívmányait. Noha kétségtelenül humoros jelenetek kerekedhetnek ki az efféle utazásokból (a látogatók le vannak nyűgözve a telefontól, a tévétől és a központi fűtéstől), az emberben kissé az évszázadokkal korábban Angliába szállított, majd bazári látványosságként mutogatott újvilági őslakosok viszolyogtató képe sejlik fel.

Molnár Csaba

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK