0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Marsó Paula, Nemes Krisztina
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 440 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2798-96-7
Témakör: Művészet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 6900 Ft
Webshop ár: 5175 Ft

KOSÁRBA
Leonardo

DA VINCI EKLEKTIKUSSÁGA

www.kortarsonline.hu
2016-12-26

Leonardo da Vinci élete, pályája és művei meglehetősen szokatlanok voltak még abban a késő reneszánsz korban is, amikor pedig különcségekkel, varázslatos újításokkal és körmönfont trükkökkel bőven találkozhatott az ember. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb műfajmegújító darabja, Dan Brown A Da Vinci-kód című krimije is az ő festményéből eredeztette forrását – igaz, ezzel inkább zavart keltett az egykori mester utóéletében.

Daniel Arasse (1944–2003) a francia művészettörténet egyedi gondolkodású professzora, a reneszánsz nemzetközi hírű kutatója volt: törvényszerű, hogy szembe kellett néznie a Leonardo köré csoportosuló kérdésekkel is, s 1997-ben könyvet írt az egykori mesterről. A könyv most jelent meg magyarul belső tartalmához igazodó igényes kivitelben, szép papíron, színes illusztrációkkal.

Arasse egyedülállóan érzékeny s egyben nyitott gondolkodásmódját ebben a könyvben is élvezhetjük – azok is, akik a művészettörténetben szeretnek elmerülni, és azok is, akik a tudománytörténet, művelődéstörténet összefüggéseire kíváncsiak. Hasznos ötletnek bizonyul, hogy Leonardót először kora művelődés-, tudomány- és társadalomtörténeti kontextusában helyezi el, megteremti annak lehetőségét, hogy bemutassa a reneszánsz gondolkodó szellemi mozgásának irányait, világképének, tudásának összetevőit, párhuzamba állítva más akkor élt tudósokkal, művészekkel. Alaposan átvizsgálta az addigi (1997) szakirodalmat, milyen állításokat tettek Leonardo filozófiai, mechanikai, pszichológiai, fizikai tudásáról, s ezeket megrostálva kialakította saját képét gondolkodói személyiségéről. A könyv tanulsága, hogy Da Vinci különlegessége éppen eklektikussága: ingadozása tapasztalat és elmélet közötti (miközben mindig a tapasztalati megfigyelés a domináns), az ellentmondás általános érdeklődése és meglehetősen hiányos hagyományos műveltsége között, a különböző tudásterületekről vett nézeteinek egymást kizáró igazságérvényei.

E szellemi arckép megrajzolása után következik a könyv második részében a műalkotások elemzése, amely során a művészettörténész arra igyekszik fényt deríteni, hogy Leonardo szellemi mozgása milyen alkotásokban, tervekben öltött testet. Az elemzés vezérszempontja, hogy a mester a hagyomány adta kereteket és a társadalmi elvárásokat miként tudta egyéni megoldásaival úgy átfogalmazni, hogy pályája során mindvégig elsősorban saját világát tükrözze műveiben. A hosszú, részletes Mona Lisa-elemzésben nemcsak a korszak portréábrázolási szokásaira tér ki Arasse (összevetve Verrocchio és Raffaelo megoldásaival), hanem feltárja, hogy a képben milyen gondolati tartalmak összegződnek, amelyek Leonardót azokban az évtizedekben foglalkoztatták – s mellékesen bemutatja, hogy Signor Giocondónak annyira nem tetszett volna a feleségéről készült kép (azóta a világ egyik leghíresebb festménye), hogy át sem vette volna a kor szokásai szerint.

Arasse stílusa lebilincselő, elegáns és élvezetes, mint általában a kiváló francia szellemeknél tapasztalhatjuk – néha mintha a fordítók nem tudták volna követni a nagyvonalúságot. Az intenzív beszéd mögött rengeteg tudás rejlik, s ezt nemcsak a 849 jegyzet mutatja, hanem az a könnyedség is, amellyel a korszak, a 15. és 16. század festménykorpuszát kezeli. Láthatóan ő is Da Vinci hatása alá került, ám ezt a hatást igyekszik önmaga s ezen keresztül a mi számunkra is megmagyarázni, érthetővé tenni. És éppen ez a módszer az, amely egyedivé teszi Arasse írásait: az egyedi teljesítmények megértésének vágya, a miért épp akkor és miért éppen úgy megfejtésére irányuló kíváncsisága. Ez az elemzési út mindenki számára izgalmas lehet, akár most ismerkedik a reneszánsz kori művészettel, akár már járatos annak számtalan csodálatos alkotásában. Elemzési módszerének fontos tulajdonsága, hogy saját álláspontját nem kívánja abszolút pozícióba helyezni, bár az övétől eltérő nézetekről megvannak értékelő megjegyezései. A lehetőség a többféle elgondolásra, a nyitott tekintetű újraértékelésre és -értelmezésre minden mai olvasó számára fontos és példaadó metódus lehet, még akkor is, ha azóta jelentek meg az újabb adatokat, felfedezéseket is egybefogó munkák, mint Zöllneré.

Thimár Attila

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK