0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Marsó Paula, Nemes Krisztina
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 440 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2798-96-7
Témakör: Művészet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 6900 Ft
Webshop ár: 5175 Ft

KOSÁRBA
Leonardo

Leonardo

www.innovasio.hu
2017-1-30

Leonardo a csodálatos reneszánsz legsokoldalúbb zsenije volt, és sokak szerint a modern mérnök első prototípusa. Életműve a sokrétűségével és úttörő kísérletezéseivel minden idők talán legkiemelkedőbb alkotó tevékenysége - ezt mutatja be, igen részletes elemzéssel és sok szép reprodukcióval ez a 440 oldalas monográfia.

Arasse a Typotex honlapjáról idézve a francia "Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales: Társadalomtudományi Felsőfokú Iskola) művészettörténeti és elméleti kutatócsoportjának vezetője, nagy jelentőségű művek szerzője volt." A Typotexnél négy további műve is megjelent.

A Typotex ajánlójából: "Leonardo da Vinci egyszerre volt festő, szobrász, városépítész, mérnök és feltaláló - ezt a szerteágazó pályafutást a kutatók ritkán értelmezik egységes egészként. Arasse a kevesek közé tartozik: bemutatja az egyik legnagyobb elme szabadon burjánzó világát, megfesti a művész-filozófus portréját, szemlélteti Leonardo forradalmian önálló státuszát a kor kultúrájában, és roppant alapossággal elemzi művészi munkásságát."

Arasse bevezetőjéből: "Ha az Úristent nem vesszük ide, kétségkívül Leonardo da Vinci az a művész, akiről a legtöbb írás született. Mire jó tehát, ha újfent egy, az életművet elemző, összefoglaló munka gondolatával rukkolunk elő? Az a helyzet, hogy a mérhetetlen mennyiségű anyag mentén a történészek (e csoportba soroljuk a művészet-, a tudomány-, az irodalom-, a zene- és a társadalomtörténészeket is) legutóbbi kutatásai nagyon sok vonatkozásban átalakították a pálya korábbi értelmezését, megújítva egyrészt Leonardo ránk hagyott nyomainak tárgyi ismeretét, másrészt ezeknek az olvasatát, értelmezésük lehetséges kimenetét."

"Ha a reneszánsz »egyetemes embere«, aki maga a reneszánsz géniusz megtestesítője (ez Leonardo állandó jelzője - OP), valóban önművelő volt, akkor azt úgy kell értenünk, hogy ez a képzésforma két iskola elvégzése után kezdődött: az elemi iskola, majd Andrea del Verrocchio bottegája, azaz műhelye után. Ez a fajta iskolázottság egyúttal megmagyarázza a legtöbb munkájára jellemző ’barkácsoló üzemmódot’, és azt is, hogy Leonardo miért volt képtelen olyan rendszerek kialakítására, amelyek alkalmazásával túl kívánhatott volna lépni a gondolkodását korlátozó kézművességen. Ugyanakkor ez a barkácsoló hozzáállás tette lehetővé, hogy ne függjön kizárólag a bevett tudásformáktól, hanem képes legyen gyümölcsöző rendetlenséget vinni beléjük, s eközben egy szisztematikus gondolatrendszer vázát is kidolgozta."

"Leonardo mérnöki tevékenységének területén látjuk leginkább a kor gondolkodását meghaladó alkotótevékenységet: nem pusztán a technikai fejlődés váratlan előfutára volt, hanem kortársai közül az egyetlen, aki képessé vált a műszaki ember mesterségbeli tudását és empirikus hozzáállását technológiai gondolkodásmóddá formálni, és ő volt az első, akit nemcsak a különálló gépezetek üzemelése érdekelt, hanem a mechanika és a mechanizmusok működési törvényszerűségei." "Azt is világosabban látjuk, hogy festői tevékenysége mennyire elválaszthatatlan volt tudósi vagy mérnöki fáradozásaitól."

"A történészek e munkája (amelyeket Arasse e bevezetőjében röviden áttekint - OP) korántsem arra törekszik, hogy Leonardo zsenialitását magyarázza, és legalább annyi (új) kérdést vet fel, mint ahány válasszal szolgál. Ám azoknak a körülményeknek a jobb ismerete, amelyek között Leonardo dolgozott, lehetővé teszi, hogy pontosabban megrajzoljuk a határokat, amelyek tehetségének gyakorlati teret engedtek."

"Örömmel kell szemlélnünk Leonardo zsenialitásának új dimenzióba helyezését: kivételessége mérhetővé válik, és az eseti konkrétumok vizsgálata még inkább kidomboríthatja eredetiségét, ami valóban rendkívüli volt."

"Az itt következő oldalak tehát óhatatlanul újra ’kitalálják Leonardót’. 

Osman Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK