Európában most kereken 50 ország van, s ki tudja, hány nyelv és kultúra. Élünk itt vállt vállnak vetve, s olyan kevéssé figyelünk egymásra. Mindig is bosszantott, hogy az USA-n keresztül vezet csak út, mintha egy óriáskeréken kellene az egyik oldalról a másikra jutni. Barcelona és Budapest között a kulturális utazást, energiabefektetést csak akkor szokás megtenni, ha a nyomvonalon szerepel az angolszász világ. Vagy akkor sem. Helyette minden szakterület a saját nemzeti színterével foglalkozik, s aztán jöhetnek az amerikaiak.

A Typotex Kiadó azonban szerencsére ennél nyitottabb és részrehajlóbb. Radikális gondolkodók című sorozatukban európai gondolkodók műveit szerepeltetik. Kezdtek egy olasszal (Giorgio Agamben), folytatták egy katalánnal (Ventós), majd a honlapjuk tanúsága szerint következik egy francia (Alain Badiou).

A közölt írások nem az életművek legmarkánsabb darabjai (értsd, nem A varázshegy, sem a Lét és idő), hanem afféle névkártyák, nagy gondolkodók névkártyái. A nagy gondolati műveik hétköznapi következményei, vagy, ha már Ventós, az okai – merthogy Ventós könyvének címe: Minek filozofálni?

A két fő részre elkülönülő írás teljes mértékben személyes. Vagyis arról szól, hogy ő miért filozofál. A varázslat pedig az, hogy a válaszban nem hangzanak el nagy szavak. Erkölcsi kötelességre, súlyra, világot változtató gondolati rendrakásra nem történik utalás.

Helyette van egy fickó, aki a lemezboltban nem ábécés, de még csak nem is műfaji rendezettséget talál, hanem funkcionálisat (kikapcsolódáshoz, autózáshoz); aki a repülőn kapott kávéját tejjel inná, de nem találja a tejet, mert a tasakon a tej szó helyett a kávéhoz utasítás szerepel; vagy még triviálisabb: nem találja a konyhaasztalon a szemüvegét, mert a szárai nyitva vannak, ő meg egy becsukott szárú szemüveget keresett…

Van ez a fickó, akivel ezek a hétköznapi dolgok esnek meg, s ahelyett, hogy egy vállrándítással elintézné az egészet, inkább kérdez. Fáradhatatlanul felteszi a miérteket. Igen, beismeri, ő csupán egy nagy gyerek, akinek nem sikerült az örökös miértek korszakából kikeverednie.

Ez azontúl, hogy a szöveg minden részletében szórakoztató, stílusa pedig kiérlelt, azért is roppant szimpatikus, mert roppant szerény is.

Ez a szerénység Ventós egész gondolati világának alapja – s ez nagy bátorságra vall. A tudás birtokosai a kívülről érkező kérdésekre megnyugtató feleleteket igyekeznek adni, noha meggyőződésem, hogy belső munkamódszerük ugyanúgy a kételkedésen, az újrakérdezésen alapszik. Ventós azonban kifelé is vállalja: minden válaszra van egy újabb kérdés.

Xavier Rubert de Ventós (Barcelona, 1939) a jogi kar elvégzése után esztétikából doktorált. Barcelonában él és tanít. Politikusként 1985 és 1994 között az Európai Parlament képviselője volt. Munkássága kiterjed az esztétikára, kultúrtörténetre, filozófiára, és politikai témákra is.

A Könyvfesztivál ideje alatt a Typotex Kiadó vendégeként több előadást is fog tartani.