„Úgy gondolom, hogy a tudás és a racionális gondolkodás erejével hidat építhetünk – sőt kell is építenünk – ez egyének, a kultúrák és az országok között." Így fejezi be könyvét az 1999-es kémiai Nobel-díj nyertese. A könyv ennek a híd építésének folyamatát mutatja be, szerencsére nem ejtve szót azokról, akik az épülő híd felrobbantásán munkálkodnak. A nem békepárti politikusok, a terroristák egy más világot képviselnek, velük ennek a kiemelkedő arab tudósnak nincs dolga.

Ahmed Zewail története több szempontból is mutatja, hogy minden elérhető. Részben a tudós életpályája mutatja, hogy az ambiciózus tehetség minden akadályt képes legyőzni. Az eredményei pedig elképesztő perspektívákat nyitnak meg az atomokon belüli világ megismeréséhez. A fentoszekundumig (10^-15 szekundum) tartó mozgások mérése még a fizikusoknak is elképzelhetetlen dolognak számít. Csak azért, hogy érzékelhető legyen az időtartam: egy fentoszekundum úgy aránylik egy másodperchez, mint egy másodperc 32 millió évhez!

A kémiai Nobel-díj különösen kedves nekünk, hiszen 1994-ben Oláh György kapta e kitüntetést. Öt évre rá nyerte el a díjat az egyiptomi tudós. A fáraók földjének Nobel-díjasa című könyv az ő történetét írja le, betekintést engedve kutatási eredményibe. Zewail apja bölcs ember volt, aki szerint – bár nem ismerte Presser Gábor dalát – „az élet egy nagy utazás, amit meg kell tanulnunk élvezni". Tudták, hogy a tanulás a jövőbe való befektetés, és ezt a szemléletet már szülővárosában, az egyiptomi Damanhurban beoltották a fiatal Zewailba. A karriertörténet látszólag nyílegyenesen ível felfelé: egyetem Alexandriában, majd irány az Egyesült Államok. Kiemelkedő eredményei eljuttatják a tudomány Mekkájába, a kaliforniai Caltechbe. Itt már az atomi mozgások vizsgálatával foglalkozik, ami végül a Nobel-díj elnyeréséhez vezet. A kémiai reakciók során a molekulaszerkezet átrendeződése néhány angström elmozdulással jár (10^{-8 centiméter). Mivel a molekulák sebessége nagy, körülbelül 1000 méter/szekundum, a folyamat 10-14} szekundum alatt játszódik le, azaz a már említett fentoszekundumos nagyságrendbe esik.

Az új műszerek kifejlesztése még nem feltétlenül vezet alapvető tudományos eredményekhez, de megteremti a lehetőséget a jól feltett kérdések megválaszolásához. A könyv bevezeti az olvasót a fentovilág távlataiba anélkül, hogy jóslatokba bocsátkozna. Zewail tudja, hogy sok felfedezés történik anélkül, hogy az elvégzett munkának folytatása lenne, így nincsenek konkrét elvárásai. A jövőről tett jóslatokról felsorol néhány példát: „A rádiónak nincs jövője.” (Lord Kelvin, 1885); „A légiközlekedésben kizárólag a léghajóknak lehet valaha is szerepe.” (Lord Rayleigh 1889) és végül: ,,A világon legfeljebb öt számítógépet lehet majd eladni.” (Thomas J. Watson, az IBM alapítója, 1943). Ennek ellenére azért néhány előrejelzést megkockáztat a fentokémia perspektíváiról. Ezek közül talán a legfontosabb a „szelektív lézerkémia” elve, amellyel bizonyos kémiai kötésekbe lokalizálva juttatható majd el energia, azaz megvalósulhat a molekuláris sebészet.