Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Gállos Orsolya
Borítótervező: Nagy Norbert
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 208 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-42-4
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
Éjszaka Európában
Fordította: Gállos Orsolya
Borítótervező: Nagy Norbert

Amszterdam felé, félúton

www.es.hu
2015-10-16

Az elsősorban novellistaként ismert szlovén származású írónő, Polona Glavan ezzel a kötetével vállalkozott először regényírásra, pontosabban, egy olyan hosszabb lélegzetű könyv kiadására, amelyet nemcsak elbeszélésciklusként, hanem regényként is felfoghatunk. Mert ugyan igaz, hogy az Éjszaka Európában című kötet öt része önálló novellaként is megállja a helyét, ám az öt részt a szüzsé, az életérzés, és – bár erre csak a kötet végén döbbenünk rá – a szereplők is összekötik. A szüzsé az irodalomban örök, s örökké visszatérő motívumra, az utazásra épül: a történetek szereplői ugyanazon a vonaton, a Párizs–Amszterdam éjszakai járaton utaznak interrail jeggyel. Az utazásról rögtön eszünkbe juthat a fejlődés, vagyis az, hogy az A pontból B pontba jutás során – legalábbis a klasszikus irodalmi alkotásokban – változik, fejlődik a szereplők személyisége. Glavan azonban ezzel a toposszal szembehelyezkedik, amikor a hősei számára nem ad időt, teret, lehetőséget erre a fejlődésre. Egyik szereplő esetén se mutatja meg, hogy az éjszakai vonatút után mi fog vele történni, mi lesz a további sorsa. Ő mást láttat.

Az egytől egyig fiatal, tizen- és huszonéves hősei életének egyetlen pillanatát ragadja meg, amely – az utazás mint mozgás, helyváltoztatás ellenére mégis – statikus állapot. A pillanatot egy párizsi élmény szüli, amelyet Amszterdamig elvileg fel kéne dolgozni. S ehhez a feldolgozáshoz Glavan meg is adja a segítséget: az öt epizódban olyan személyiségeket ültet egy kupéba, akik „véletlenül” összekerülve, akarva-akaratlanul, de tükröt tartanak a velük szemben helyet foglalónak. Az Először című részben például a veszekedő szerelmespárban, Ad­rienne-ben és Christianban Giordano az Azrával való kapcsolatát, kapcsolatának stádiumait látja magával szemben – sűrítve. A Negyedszer című részben pedig Michel, aki azért szállt fel a vonatra, hogy a már halott barátjával, Christopherrel elkezdett „ténykedését”: mások csomagjainak, értéktárgyainak eltulajdonítását folytassa, azzal a Rebeccával kerül szembe, aki arról mesél neki, hogy zsidó nagyanyjától annak idején hogyan rabolták el a gyémántjait. Így a másik ember, a vonatra szintén saját élettörténettel felszállt egyén tudatosíthatná az adott fiatalban, hogy éppen hol is tart az életben. Csakhogy a tudatosításnak nem jött el az ideje. A szereplők a fiatalkori önkeresést már háttérben akarják ugyan hagyni, már fenn szeretnék hagyni a vonaton, de a felnőttséghez szükséges felelősséget még egyáltalán nem akarják vállalni.

A felelősségvállalás hiánya ebben az életkorban minden formában jellemző: jelenti az egyéjszakás kalandok sokaságát, vagy épp egy röpke kapcsolatból következő, nem várt terhességgel való szembenézés képtelenségét is, ahogyan azt a Másodszor című alkotás tizennyolc éves lánya esetén látjuk. Hogy azután a történetek utalásrendszeréből kiderüljön: szinte mindegyik rész szereplője találkozott már a többiekkel valahol, egyéjszakás utazásai vagy egyéjszakás kalandjai során. Például a terhes lánnyal szemben ülő Ninát Berlinből Krakkóba utazva Michelék már kirabolták egyszer: „Hárman aludtunk a kupéban, két olasz srác, meg én. Reggel láttuk, hogy felforgatták a csomagokat. A pénztárcám üres volt. Senki sem hallott semmit.” (60.) Az Epilógusból pedig azt tudjuk meg, hogy két olyan személy is „összekerül” egyéjszakás kalandra, akiket az epizódok alapján mással képzeltünk el: „és ha senkit sem találsz, aki ezt akarná, ugorj ki hozzám egy éjszakára”(203.) – mondja Ninának a megtörtént esemény megismétlésére vágyva az a Pieter, aki elvileg a Negyedszer című történet Marijkéjének a barátja.

A felelősségvállalás hiányát, a történtekkel való szembenézés képtelenségét érzékelteti Glavan műve, mely ezáltal egyfajta látlelet a mai fiatalok életfelfogásáról és életérzéséről. Finoman hangolt, szociológiai és pszichológiai érzékenységgel megírt korkép. De nem kórkép.

Gyürky Katalin

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK