Szczepan Twardoch nagyon trendi, már-már szépfiús. Elsőre inkább néznénk egy multinacionális cég kreatívigazgatójának, mint lengyel regényírónak. Igaz, ő nem is érzi magát lengyelnek. Gyerekkorában csak a sziléziai nyelvet, illetve nyelvjárást használta, a lengyel nyelvet és kultúrát csak az iskolában ismerte meg. Nem véletlen, hogy a regénye főhőse, a morfinista Konstanty Willemann sem érzi magát igazán lengyelnek, de németnek sem, mégis belesodródik a háborúba, és ellenálló lesz. Pedig eredetileg csak meg akarja úszni a történelmet.

A Morfium 2012-ben jelent meg Lengyelországban, és akkora siker lett, hogy szerzője azóta meg tud élni az irodalomból. Nagy példányszámban kelt el, viszont kiverte a biztosítékot két olyan csoportnál, amely különben ritkán van egy platformon: a jobboldali és a feminista körökben. A regényben sok erőszakot szenvednek el a nők. Twardoch szerint arra szolgálnak a női figurák, hogy bennük „a főhős megpillantsa önmagát, de el is vesszen bennük”.

Twardoch láthatóan nem örül különösebben annak, hogy egész este faggatják. Lehet, legszívesebben elküldene minket a fenébe, hogy olvassuk el a könyvet, és hagyjuk őt békén. Egyébként is négy éve már, hogy megírta. A vaskos regény szereplői azóta összekeveredtek a fejében, ráadásul három forgatókönyvtervet is elolvasott, mert film is készül a könyvből. Így kis túlzással ma már azt sem tudja, ki kicsoda a Morfiumban, amely magyarul a Typotex Kiadónál jelent meg.

Bizonyos kérdésekkel kimondottan fel lehet bosszantani Szczepan Twardochot: például ha arról faggatják, miben hisz. „Ha mosógépszerelőt hívunk, tőle sem kérdezzük meg, hogy szenved-e, boldog-e, és hisz-e Istenben. Azt várjuk tőle, hogy megjavítsa a mosógépet. Az írótól pedig azt, hogy érdekes történeteket meséljen” – intézi el Twardoch egyszer és mindenkorra az író-olvasó találkozó műfaját.

Mégis van egy téma, amelyről szívesen beszél külföldön: ez pedig a sziléziai identitása. „A sziléziaiság számomra azt jelenti, hogy sem német nem vagyok, sem lengyel. Ennek lehet negatív jelentése is, főleg Lengyelországban, ahol előítélettel viseltetnek Szilézia iránt. Ez elsősorban a történelemmel van összefüggésben. Szinte minden sziléziainak volt egy rokona, aki a Wehrmachtban szolgált. Külföldön szívesebben beszélek arról, hogy sziléziai vagyok.”

„A lengyelországi kulturális elittel, az értelmiséggel szemben elvárás, hogy vezesse a népet, de én ettől viszolygok. A regény önmagáért való dolog, mint egy gótikus katedrális. Nem pedig olyasmi, amit felhasználunk, hogy valamit elintézzünk vele. Az olyan lenne, mintha a pohár talpával akarnánk egy szöget beverni.” Szerinte az írónak az a dolga, hogy érdekes történeteket írjon, ami szórakoztatja az olvasókat. „Már az őskorban is ez a rendszer működött. Aki történeteket tudott mesélni, annak nem kellett mamutra vadásznia, mert azok, akik nem tudtak történeteket mesélni, gondoskodtak a megélhetéséről. Cserébe szórakoztatta őket.”

Szerencsésnek érzi magát, hogy nem kötődik semmilyen lengyel közintézményhez, viszont minden további nélkül elvállalta, hogy a Mercedes-Benz reklámarca legyen. Lengyel íróval ez még nem fordult elő. Twardoch szerint semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy szép autóval járhat, és cserébe azt kell mondania: ezzel az autóval jár.

Annak ellenére, hogy egzisztenciálisan nem függ a politikától, Twardoch nem szokott megnyilvánulni politikai kérdésekben. Szerinte az írónak ez nem dolga. Amikor ezt firtatjuk, azért elárulja: rendkívüli ellenérzéssel viseltetett az előző lengyel kormánnyal szemben, ahogy a mostanival szemben is. Úgy érzi, a mai lengyel politika a hülyeség versenye. A különbség csak annyi, hogy egyes hülyék rosszindulatúak, mások meg kevésbé.