0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Petrikovics Edit
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 260 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-45-5
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 2800 Ft
Webshop ár: 2100 Ft

KOSÁRBA
Anyám ajándékai

Emlékek ajándékba

www.konyvhet.hu
2015-10-14

Mintha idejekorán megsejtené a rá váró végzetet, az Anyám ajándékai című könyv főhőse nagy gondossággal vezeti évtizedeken át a közeli és távoli családtagoknak, jóbarátoknak ajándékozott tárgyak listáját. Ezeket az ajándékfüzeteket is megtalálja lánya, a regény elbeszélője, amikor nekilát felszámolni régi házukat: édesanyja immár az Alzheimer-kór végstádiumában, egy idősotthonban él. 

Hogy miért mégis az anya ennek a történetnek a főhőse, az kibomlik Cecilie, nagyobbik lánya naplószerű elbeszéléséből, amely visszavezet egészen a századfordulóig, a nagyapja gyerekkoráig. Legyen szó történelmi kulisszákról vagy tárgyak múltjáról, a regény kulcsszava a személyesség: minden akkor válik élővé, ha személyes történet fűz hozzá. Ahogy lassan megbomlik az anya elméje, s emlékezete fonalgombolyagából már alig marad valami, úgy göngyölíti fel a múlt letekeredett szálait Cecilie.

Egy a hatvanas években még ép család, két lánygyerek, apa és anya széthullásában nem kis szerepet játszottak azok a politikai-társadalmi fordulatok, amelyek a magyar olvasónak különös tanulságokkal bírhatnak: a harmonikus élet és a gazdagság példaképeként emlegetett ország útja egyáltalán nem volt sima, míg eljutott a „kánaánig”. Az Európai Gazdasági Közösségbe való belépés elleni és melletti harc, az „isten nélküli karácsony” meghirdetése a poroszos hitoktatásról ismert iskolában, a Dániával való szolidaritás vagy elzárkózás kérdésében Norvégia polgárai közt is ádáz ellenségeskedés dúlt. Az emberi jogokért, a gyengékért, a szegényekért állhatatosan küzdő, aktívan politizáló anya vörös posztó a környezete szemében, fellépése gyerekeinek is nem egyszer kínos, ám az idő végül őt igazolja.

Olcsó, álságos tanulság volna, ha az következnék ebből: az életen át tartó adakozás végül áldásként száll vissza az ajándékozó fejére – hiszen Cecilie anyjának egész más sors jutott. „Ajándékba kapott élet. Egy ajándék, amely a birtoklás ellentéte le­het. Ajándék mint vezeklés. Ajándék mint a fény, az élő test, az élet tulajdonképpeni feltétele” – fogalmazza meg az író a sokkal igazabb következtetést.

A leheletfinoman, drámai erővel felépített jelenetekben tanúi lehetünk Cecilie tapintatos próbálkozásaink, hogy egy-egy régi fotóval, tárggyal hogyan tudja apró rezdülésekre bírni édesanyja élettelen emlékezetét; átélhetjük a szülőt elvesztő felnőtt gyerek krízisét, akinek szembesülnie kell anyja otromba elutasításával (még ha az csupán öntudatlanul, a betegségből fakad is) és küzdelme hiábavalóságával.

Cecilie Enger nem tartogat regénye végére megnyugtató fordulatot, vigasztalást, beteljesedést. Hiába készülünk fel szüleink halálára, sosem lehet felkészültnek lenni, mondja. A feloldozást a belőlünk épülő emlékek hordozzák.

Laik Eszter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK