Ismeretterjesztő könyveket szórakoztatóan megírni nem egyszerű, de hálás dolog. Az olvasók értékelik, ha egy könyv tartalmas kikapcsolódást kínál, az ehhez hasonló példányok pedig pontosan ezt teszik. Diederik Jekel ügyesen válogat a témák között és a stílusa is jó, száraz információk és képletek helyett történeteket és a hétköznapokból ismerős példákat használ olyan ijesztő (és izgalmas) dolgok magyarázatához, mint a relativitás, a káoszelmélet vagy személyes kedvencem, a vákuumfluktuáció. 

A Szabotázs a hátizsákban és más mesék fizikából magyar kiadása mindössze egy évvel a holland eredeti után jelent meg, ami ismeretterjesztő könyvek esetén fontos. A magyar megjelenés más szempontból is érdekes, ugyanis a "Vissza a jövőbe nap", környékére esett, és mivel az egyik érintett téma a légdeszka (hoverboard), adta magát, hogy maga Marty McFly pózoljon a borítón :) 

Szóval a durván nettó kétszázhúsz oldalas kötet legnagyobb erénye, az hogy nem tol egy kupac képletet az ember arcába, mondván, hogy “na, ezért gubancolódik össze a fülhallgatód, ezért nem fogsz minden terepen használható légdeszkával találkozni és ezért működik a GPS”, hanem elmeséli a választ a kérdésekre. Olvasmányosan, szórakoztatóan, történetekkel, (popkulturális) utalásokkal, példákkal és poénokkal, ahogy azt kell, és eközben szinte észrevétlenül sorra veszi a fizika tudománytörténetének fontosabb állomásait és a modern fizika legizgalmasabb témáit is. 

Tankönyveket persze nem helyettesít, mint ahogy egy jó fizikatanárt sem, de arra kiváló, hogy megszerettesse az emberrel a témát és felkeltse az érdeklődését a részletek iránt. Nagyon fontos lenne az amúgy is mostohán kezelt hazai természettudományos oktatásban a kötelező tankönyvek mellé ehhez hasonló kedvcsinálókat is felvenni legalább az ajánlott olvasmányok listájára. Egy Jekel persze nem csinál nyarat forradalmat, a természettudományos tantárgyak diákokkal való megismertetésében-megszerettetésében ugyanakkor fontos szerepe lehet. Geeknek lenni úgyis menő (ld. akár itt jobbra a szerző portréját :) ), és bár ez nem annyira geek könyvecske, mint például a Mi lenne, ha?, elég jól kiegészíti az abban található, roppant szórakoztató, de sokszor végletesen elszállt dolgokat ismerős, valódi példákkal.

Olyat azért nem merek mondani, hogy tessék megvenni karácsonya a természettudományokból éppen csak bukdácsoló unokaöcsnek, mert csodákra még ez a könyv sem képes, viszont ha van a környéken olyan tizenéves (azért ideális esetben legalább kilencedikes), akiben megvan az érdeklődés, mellélőni nem lehet vele. Alapvetően könnyed és szinte az alapoktól indít, de időnként eléggé komolyan belemegy az adott témába, ilyenkor szükséges lehet némi extra utánaolvasás is. A kiadó oldalán egyébként bele is olvashatsz (igaz, csak a részletes tartalomjegyzékbe és a bevezetőbe), az érintett témák mellett a stílusból is ad egy kis ízelítőt.

Esko Valtaoja (aki november 17-én Budapesten tart könyvbemutató előadást és utána lehet dedikáltatni is vele!) a Mindentudó kézikönyvben összefoglalta az emberiség jelenlegi tudásanyagát bő kétszázötven oldalon. Jekel nem tör ilyen babérokra és a célközönség is inkább a gimis korosztály (és a fizika alapjaival és tudománytörténetével kevésbé tisztában lévő felnőttek), abban viszont hasonlít a holland fizikus a finn csillagászra, hogy mindketten rendkívül közérthetően és szórakoztatóan tudnak írni a legkomolyabb témákról is. Minőségi ismeretterjesztő irodalomra pedig nagy szükség van, remélem olvashatunk tőlük még a jövőben.