Első kiadásában 2007-ben, a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak című könyve. A Malév egykori főpilótája és repülési igazgatója, aki 25 ezer órát töltött a levegőben, a magyar repüléstörténet legmeghatározóbb alakjai közé tartozik. 
A jogász végzettséggel rendelkező Fülöp András pályafutása elején vadászpilóta volt, majd 1958-ban került a magyar nemzeti légitársasághoz. Nevéhez fűződik a Malév jet-korszakba való bevezetése, ő volt a légitársaság első sugárhajtású repülőgépének a Tu-134-esnek főpilótája.

A Malév flottatörténetében másik nagy jelentőséggel bíró típushoz, a Tu-154-eshez is komoly szálak fűzik a Szerzőt, mivel nagyon sokat tett az új, háromhajtóműves típus sikeres forgalombaállításáért és a háromfős személyzettel repülhető B-2-es változat létrejöttéért. 
A könyv révén páratlan betekintést nyerhet az olvasó, mind a Tu-134-es, mind a Tu-154-es típus magyarországi bevezetése és alkalmazása tekintetében, valamint a mű kitűnő és fontos korrajz is egyben, ugyanis ahogy a Szerző fogalmaz: "....a kor, amelyben éltem, meghatározó része volt a magyar repülésnek...". 
Az immáron utánnyomást is megélt könyv, amelyben a Szerző élettörténetén túl, másik nagy szenvedélyével a vadászattal és hozzá fűződő viszonyával is megismerkedhetünk nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik a magyar polgári repüléstörténet és a Malév iránt érdeklődnek.

Ajánló:
„a kor, mely­ben éltem, meg­ha­tá­ro­zó része volt a ma­gyar re­pü­lés­nek mind ka­to­nai,mind pol­gá­ri vo­nat­ko­zás­ban, ezért nem sza­bad, hogy nyom­ta­la­nul el­tűn­je­nek. A re­pü­lés mel­lett éle­tem másik meg­ha­tá­ro­zó eleme a va­dá­szat volt. Egyen­ér­té­kű sze­re­pü­ket bi­zo­nyí­tot­ta, hogy ami­kor re­pül­tem, az erdő ma­gá­nyos temp­lo­mi áhí­ta­ta, va­dá­sza­ta­im során pedig a gépek kon­denz­csík­jai csá­bí­tot­tak. Azért a va­dá­sza­tot em­lí­tem el­ső­ként, mert azzal kezd­tem. A re­pü­lés még tá­vo­li álom­ként sem sze­re­pelt ter­ve­im­ben, egy­ál­ta­lán nem volt ér­dek­lő­dé­sem kö­ré­ben, sőt a há­bo­rús él­mé­nye­im miatt még ki­csit tar­tot­tam is tőle. Más utat akar­tam be­jár­ni, mint amit rám sza­bott sor­som ki­je­lölt."

Vajon előre el­ren­del­te­tett, meg­ha­tá­ro­zott-e az egyes ember sorsa? Meg­vá­la­szol­ha­tat­lan kér­dés. Va­la­mi azért van, va­la­mi egye­nes­be ve­ze­tő, ami nél­kül csak tán­to­rog­na az ember, nem ta­lál­ná az al­kal­mas, a he­lyes irányt éle­té­nek sors­for­du­ló­i­ban. Iro­má­nyom ol­va­sói látni, érez­ni fog­ják, van va­la­mi, ami több a pil­la­na­tok, ese­mé­nyek vé­let­len­sze­rű­sé­gé­nél, ami ve­ze­ti az em­bert út­ke­re­sé­sé­ben, a kü­lön­fé­le élet­hely­ze­tek meg­ol­dá­sá­ban. Van, akit így vagy ha­son­ló­an és van, akit más­kép­pen. Engem így."