Jaroslav Rumpli szlovák szerzővel könyvfesztiváli látogatása és Gabonakörök című, a Typotex Kiadó gondozásában megjelent, regényének bemutatója kapcsán beszélgettünk ihletről, alkotómunkáról, életfilozófiáról. Boda Bianka interjúja következik.

Boda Bianka: Mely külföldi vagy szlovák szerzők jelentenek legfőképpen ihletet az Ön számára? Van köztük olyan is, akinek a stílusa olyannyira megfogta, hogy azt – tudatosan, vagy sem – beépítette a sajátjába?

Jaroslav Rumpli: Talán leginkább az amerikai regényiskola volt rám hatással. Ezt pedig azzal a tudattal mondom, hogy ilyen iskola valójában nem is létezik, hiszen nagyobb különbség nem is lehetne az olyan szerzők közt, mint Vonnegut és Bukowski. Semmi esetre sem igyekszem senkit sem utánozni, sőt számomra az írás lényege az olyan kifejezések keresése, amelyek a sajátjaim. Valakit utánozni értelmetlen és szánalmas.

B.B.: Milyen módon fogan meg egy történet ötlete, amelyből könyvet kerekít? Ha pedig már megvan az ötlet: sejti, vagy látja az egész történet körvonalait, vagy pedig írás közben tisztul a kép fokozatosan? Például, hogyan volt ez a Gabonaköröknél?

J.R.: Az elméleti felkészülés a regényírásra szerintem sokkal fontosabb, mint maga a megírás és sokkal tovább is tart. Ez nem azt jelenti, hogy mindent pontról pontra meg kell tervezni. Ellenkezőleg, számomra fontos, hogy a történet írás közben újra és újra képes legyen meglepni – és ennek érdekében nagy szabadságot is adok magamnak az írásban. A Gabonakörök is végül máshogyan alakult, mint ahogy azt eredetileg terveztem, mivel megfogadtam magamban, hogy itt kipróbálom, mi mindent bír el egy regény. Néha ugyanis az az érzésem, hogy a való élet képes elviselni szó szerint mindent.

B.B.: Van valamilyen életfilozófiája, vagy mottója, amit a könyveiben is megfogalmaz vagy érzékeltet?

J.R.: Az életfilozófiám nagy mértékben fejletlen, állandóan alakul, és remélem, hogy ez sosem zárul le – nem szeretném befejezni az életet még azelőtt, hogy meghalok. A Gabonakörökben egész konkrétan az igazság foglalkoztat. Rájöttem arra, hogy nem fontos hogy mindig mindent tudjunk. Lehet élni azzal a tudattal is, hogy a való igazságot a dolgokról sosem tudjuk meg igazán.

B.B.: Min dolgozik most, vagy mik a tervei a jövőre nézve, ami az alkotást illeti?

J.R.: Per pillanat a fiammal vagyok szülői szabadságon, nincs sok időm az írásra. Azt, amit az ember nem ír le, sokszor fontosabbnak tartom, mint azt, amit leír. Mindenki elvégre csak egy könyv szerzője, a többi csak rizsa. A poén az, hogy senki sem tudhatja előre, hogy melyik könyv lesz az opus magnuma.