0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Krasztev Péter
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-86-8
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2100 Ft

KOSÁRBA
Nyakig a természetben

Kifordítom, befordítom…

olvassbele.com
2017-5-23

A kiadó „hamisítatlan 16. századi pikareszk” regénynek nevezi Milen Ruszkov művét. Azt is hozzáteszik persze, hogy van ebben némi ellentmondás, például a szerző korántsem korabeli spanyol, hanem nagyon is kortárs bolgár író. Ha jól belegondolok, már itt – vagyis a borítón – elkezdődik az a „kifordítom-befordítom” játék, aminek következtében remekül szórakozunk (már akit nem fáraszt agyon a sok-sok kissé öncélú okoskodás, mondhatni szóözön, ami pedig a regény stílusának lényege).

Akár így, akár úgy van, keserűen ébredünk rá, ez az egész Nyakig a természetben (már megint) végül is rólunk szól. Hiába a remek díszlet-kor és a pikareszk elemek, hiába Spanyolhon és Portugália, a neves gyökerek felidézése (Lope de VegaCervantes és más ismert történelmi és irodalmi figura szerepeltetése) – ez bizony már megint a mi közép-európai (balkán-közeli?) életünk.

A mi simliseink és kuruzslóink és ügyeskedőink és korrupt politikusaink jelennek meg a lapokon, a mai „mindenre jó gyógymódok” hirdetői ígérnek csodálatos gyógyulást… Még slágerszövegek is visszaköszönnek: „ha a ma lesz a holnap tegnapja” – igaz, kissé kifordítva: „Carpe diem, élj a mának. Ma van a tegnap holnapja – mondják az arabok.”

A laza szövésű regény a dohány mindenhatósága, főként gyógyító ereje körül forog. Nagy kérdés, hogy valójában hisz-e főhősünk, elbeszélőnk, a portugál Guimarães és általa nagyra tartott mentora, a spanyol Monardes doktor a dohány mindent gyógyító erejében. Úgy vélem, a szatirikus hangütés azt igazolja, hogy annyira cinikusak és pénzközpontúak mindketten, hogy semmiképp nem hihetnek másban, mint a nyereségben. Persze, pénzhez csak a társadalmilag „elismert” doktor jut, aki a mi szemünkkel nézve tán egyszerű sarlatán; segédje – amilyen tanulékony, olyan szegény. (Eltekintve néhány sikeresnek is mondható pénzszerzési kísérlet rövid időtartamától.) Kétségtelen, hogy valamennyire tehetségesek ők ketten… A pikareszk regények egyik sajátja, hogy sok-sok kicsi történet, színes epizód és kaland tarkítja az eseményeket. E műben mesélőnk számos reflektáló, időnként a jegyzőkönyveket idézően pontos leírását olvashatjuk orvosi esetekről, vitákról – például pró és kontra a dohány gyógyító hatásáról, vagy csak a korbeli élet hétköznapjairól, ha úgy tetszik, az élet nagy (?) kérdéseiről. Ahogy már említettem, olykor találkozunk a lapokon a történelem és az irodalom ismert alakjaival is. Jómagam bónuszként olvastam – új fordításban – Baltasar del Alcázar egyik versét…

Minden olyan emberi érzés, amit egy történetmesélésben általában fontosnak tartunk – szerelem, összetartozás, barátság, hűség, felelősség – ebben a könyvben meg sem jelenik, vagy csak jelentéktelen formában, háttérként, a mezsgyére szorulva. Mesélőnket is sokkal jobban vonzzák az érvényesülési lehetőségek, a gazdagok világa, az orvostudomány gyakorlása által elérhető anyagi (nem szakmai!) siker.

A regény fejezetcímei főként (és látszólag!) egészségügyi problémákra utalnak: Szájszag ellen, Ízületi bántalmak ellen, Kelések gyógyítására, mintha egy ismeretterjesztő vagy természetgyógyász kézikönyvet lapoznánk fel, csak néhányuk tér el ettől, például a keret-fejezetek.

  • Olvass bele! (A kért fejezetet ajánljuk figyelmükbe.)

Ám a tartalom koránt sem tudományos, inkább esetleírás és ennek kapcsán kifejtett bölcselkedések: »Furcsa dolog az élet, mi, Pelletier? Akarod is, meg nem is. Csábít is, meg taszít is. Mint egy keserű gyógyszer, vagy egy édes ital, amitől másnapra megfájdul a fejed.«

A voltaképpen játékos, szószátyár, gyakran anakronisztikusan modern nyelvezet segít abban, hogy a kalandok, az önmagukban olykor szórakoztató, némelykor lehetetlen történetecskék magukkal ragadjanak. De csak azért, hogy aztán nevessünk önmagunkon, hiszen olykor az ostobaságig elfogadhatatlan, keserűen groteszk mindaz, amit olvasunk…

Mégis, többnyire remekül szórakoztam a portugál mesélő véleményeinek mai áthallásain, különösen amikor megfellebbezhetetlen ítéleteket alkot. »A tanult asszony tökéletes mihasznaság. A nőnek nem olvasnia kell, hanem férjhez menni, gyerekeket szülnie és nevelnie, karbantartani a külsejét – ami mégiscsak a legfontosabb alkotórésze, s ezt a többségük, mellesleg, nem is téveszti szem elől…«

Nagyon élveztem eszmefuttatásait például a szegénységről, a parasztokról, nemkülönben az udvari népekről, ám mind hasonló következtetéssel zárul: »a világon két alaphelyzet létezik, a van-pénzed meg a nincs-pénzed.« Ami tény. De bízom abban, hogy elbeszélőnk folytonos figyelése a pénzcsörgésre: torz tükör, s épp hogy megerősít másféle vélekedéseket.

Roppant figyelemreméltó az is, amit a katonák toborzásával kapcsolatban megjegyez (mert időnként – a gyógyítás mesterségének tanulása közben – korteskedik is): a legfontosabb »a hazafias érzések felkorbácsolása. El kell nekik mondani, és ráadásul meggyőzően, mennyire hatalmas a mi nemzetünk, mennyire jók, helyesek és szentek a céljai, mennyire nemes a népünk, hogyan tartozunk elválaszthatatlanul együvé, s hogyan vigyázza egységünket a jóságos király. Szép vagy, gyönyörű vagy Spanyolország, édes hazánk. … Ezzel frenetikus hatást lehet elérni, különösen, ha elég sokszor és ütemesen ismételgeti az ember.« (Szóljon, aki szintén hallott már effélét…) Talán az idézett mondatok, gondolatfutamok is igazolják (köszönet Krasztev Péter fordítónak szellemes fordulataiért!), hogy Ruszkov ál-pikareszkje élvezetes, vitakultúránkat is fejlesztő olvasmány – akár hiszünk a dohány mindenhatóságában, akár nem.

Tóth Zsuzsanna

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK