Ezt a címet adtam, mert mit lehet mondani akkor, ha Esterházy Péter ír egy könyvet, ezt valaki lefordítja (szlovákra?), ami a kezébe kerül egy cseh írónőnek, amire ő ír egy választ, ez pedig egy magyar műfordító kezébe kerül, aki pedig lefordítja magyarra? Hogy igazából Hrabal nagy utazása? Hogy Hrabal elindult, majd a következő állomáson beült mellé Esterházy, és jó pár állomással odébb bekéredzkedett Dora Kaprálová is?

El tudom képzelni ezt a jelenetet, bizonyára tele lenne humorral és kedves, emberi esetlenségekkel, de nem fedné a valóságot. Kaprálová valóban egy Esterházy-szövegre írt választ, de a dolog innentől kezdve teljesen önmozgó lett. Valami olyasmivel foglalkozik ez a szöveg, hogy hány arca lehet az emberi szeretet tárgyának, amennyiben csakis nyelvtanilag értelmezzük tárgynak, amúgy viszont személynek. És hogy három-négy arc után rájövünk, hogy nem is az arcok sorozata volna az, amiről a szöveg szól. Sokkal inkább a viszony. A szeretet, vagy éppen a gyűlölet, ha úgy értelmezzük, hogy ez is csak egy fajtája a szeretetnek. A szöveg ennek megfelelően nagyfokú szabadsággal dolgozik, hiszen a történeteket összefogó motívum az pusztán csak a viszony a másik ember felé, és nekem világ életemben problémám volt, hogy bármit is mondjak egy szövegről, ami ennyire szabad akar lenni.

Ez a baj tehát Kaprálová szövegével, hogy szüntelenül meglép, nem tudom bármilyen hosszúságú tárgyalás keretein belül megfogni. Ez senkit sem fog akadályozni az olvasásban, engem sem akadályozott, de nekem például fogalmam sincs, hogy mit lehetne érdemben elmondani, ami meglepő volna. A stílus jó, a szöveg jó, a sztorikban rengeteg a humor, de ennél részletesebben csak akkor tudnék belemenni, ha a teljesség igénye nélkül idézgetném vissza, milyen férfiak vannak a szövegben – és ezzel csak a szövegtől kerülnénk távolabb – vagy ha fognám a szöveg egészét, és idemásolnám. Végső soron tényleg arra akarok kilyukadni, hogy az Egy férfit sokkal jobb egészben elolvasni, mint könyvismertetőben.

Tehát vissza az elejére: képzeljünk magunk elé egy téli vonatutat. Képzeljük el, hogy az üres kupéban csak Bohumil Hrabal ül, most mint magánember. Szalvétába tekert szalonnát is majszolhat, ha attól a szemünkben kevésbé lesz Író. Egyszer csak felszáll Esterházy Péter, és ezek ketten elkezdik egymásnak mondani a magukét, bármiről, de ezt már ismerjük. És akkor felszáll Dora Kaprálová, és az Egy férfi nagyjából az, amivel beszállna ebbe a beszélgetésbe – az egzotikum kedvéért főleg a magyar féllel csevegve.