0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2001
Oldalszám: 270 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9326-11-8
Témakör: Filozófia
Sorozat: Válogatott írások

Ára: 1750 Ft (Elfogyott)

A könyvtár foglya
válogatott írások

A könyvtár foglya

Magyar Tudomány 2002. december
A szerző a KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet nyugalmazott főmunkatársa, akinek a Természet Világában, az Élet és Tudományban, a Fizikai Szemlében megjelent írásaiból, valamint különböző alkalmakkor és különböző fórumokon elhangzott előadásainak írott változataiból áll össze a 15 esszét tartalmazó gyűjtemény. Hraskó Péter természetszerűleg egy kutató szemléletmódjával közelít témáihoz, ugyanakkor azonban írásaiból azonnal kiérezhető, hogy szenvedélyesen szeret tanítani - a szó nemes értelmében. Kiforrott tudását és lelkesedését igyekszik az olvasónak átadni - más szóval tudományt népszerűsít a legmagasabb fokon, azzal hogy gondolkodásra is késztet. A válogatásban egyaránt szerepelnek megemlékezések, illetve emlékbeszédek a tudomány kiemelkedő alakjairól (Szilárd Leó, Nikola Tesla, P. A. M. Dirac, Albert Einstein), irodalmi értékű elmélkedés az ókori csillagászat nagy alakjáról (Látogatóban Hipparkhosznál) és esszék a fizika egyes alapvető problémáinak értelmezéséről. E rövid ismertetésben nincs mód a teljes spektrum áttekintésére - ezért tessék inkább elolvasni a kötetet. Kedvcsinálónak azonban feltétlenül szólni kell néhány különösen érdekes és értékes részletről. Nagy fizikusokról és kutatókról sokat hall az ember, ha nem is ismer minden tényt. A szerző megemlékezéseit azonban az teszi egyénivé és érdekessé, hogy a tények tárgyilagos ismertetése és értékelése mellett olyan szubjektív, de teljesen megalapozott képet tár elénk, amelyre bizonyosan sokáig emlékezni fogunk. Szilárd Leóról, akinek életrajzát éppen ő fordította le magyar nyelvre, az objektív tények közlése után a következőket jegyzi meg: " ... azt hiszem jobb, ha azzal a beismeréssel kezdem, hogy számomra Szilárd Leó nem egy rokonszenves egyéniség. Az együttérzésemet természetesen egy pillanatig sem tagadom meg tőle, de a rokonszenv az más dolog. Bármennyire barbár dolog is pontokba szedni egy hús-vér embert, most mégis megpróbálom - a magam számára is, - leltárba venni az ellenérzésem gyökereit... A tudományban Szilárd végzetesen túlbecsülte az ötlet szerepét. Elsősorban brilliáns ötletemberként volt híres, de sokan tudták, hogy ötletgazdagsága annak tudható be, hogy ötleteit nem dolgozza ki... A türelmes, kitartó munka azonban nem tartozott Szilárd erényei közé. Fontosabbnak tartott ötleteit kidolgozás helyett szabadalmaztatta, amivel kiváltotta a tudományos közvélemény rosszallását. Ez az eljárás ugyanis ellentmondott a tudományos kutatás egyik alapelvének, amely szerint a kutatási eredményeket nem egy hivatal, hanem a tudományos közvélemény elé kell terjeszteni elbírálásra. Szilárd egy másik egészen különös eljárása volt, hogy ötletét levélként megírta és levélben feladta - saját címére. Úgy gondolta, prioritási vita esetén jól jön majd a dátum a postai bélyegzőn." A Nikola Tesla és az üzemanyag nélküli motor című megemlékezésben Hraskó Péter igyekszik az őt megillető helyre tenni e tragikus sorsú zseniális mérnököt, többek között a váltóáramú motor és a híres Tesla transzformátor feltalálóját, aki furcsa megnyilvánulásai és kijelentései miatt a média kedvence volt, ebből következően a paratudományok művelői körében is óriási kultusza volt és jelenleg is van. A róla kialakított képet kissé árnyaltabbá teszi, hogy esküdt ellensége volt a relativitáselméletnek, és Einstein érvei ellenére (sok más elektromérnökkel együtt) továbbra is hitt az éter létezésében. A negatív vonások ellenére Teslának helye van a legnagyobbak panteonjában, amint azt Hraskó Péter meggyőzően kifejti. A többi esszé közül hármat kell kiemelni érdekessége és aktualitása miatt. A Tudomány és nemtudomány fontos kérdést jár körül, nevezetesen azt, hol húzódik a határ tudomány és az annak nem minősíthető egyéb tevékenység, a nemtudomány (kevésbé udvariasan áltudomány) között. A falszifikálhatóság kritériumának ismertetése és a tudomány működésének felvázolása mellett Hraskó Péter a maga visszafogott és bölcs modorában egyúttal alaposan leszedi a keresztvizet a "paratudományok" hazai fő népszerűsítőiről és gurujáról, Egely Györgyről. Tanulságos néhány mondatot idézni ebből az írásból is: Akárhogy is van, a tudomány alapvető kötelessége, hogy nap mint nap felmutassa az érvényes gondolkodás példáit. A mérce, és a - hatalom nélküli - döntőbíró szerepét kell betöltenie az "igaz - nem igaz", a "logikus - nem logikus", a "következik belőle - nem következik belőle" alternatívák megoldásában. A korábbi metaforánkat tovább fűzve: nem az a dolga, hogy desztillált vizet töltsön a korsónkba, de segítenie kell abban, hogy a kórokozókat távol tarthassuk az ivóvizünktől. A hétköznapok diszkurzív logikája mindig különbözni fog a tudományos normáktól, de ha elszakad tőlük, a következmény katasztrofális lesz: a süketek párbeszéde válik általános gyakorlattá." Manapság, amikor a kimeríthetetlen vákuumenergia" lecsapolását tervezgetik ambiciózus, de tudományos ismeretekkel nem rendelkező "feltalálók", újfent aktuális Hraskó Péter 1983-ban, a Természet Világában megjelent cikke: Egy különös közeg, a vákuum, amely a részletes fizikai ismeretekkel nem rendelkezők számára is világossá teszi, mit is rejtenek magukban a vákuum első látszatra rejtélyes tulajdonságai. A kvantumelmélet sokak számára még mindig rejtélyes diszciplína, főleg azért, mert megértéséhez ki kell lépnünk hétköznapi világunk megszokott fogalomrendszeréből. A humán tudományok körében jó ideig sokan a Heisenberg-féle határozatlansági relációra hivatkoztak végső érvként szinte minden, a tudományt érintő vitában - természetesen lényegének megértése, valamint érvényességi körére való tekintet nélkül. Manapság a holizmus és a Bell-egyenlőtlenség a sztár, amely már beférkőzött a pszichiátria (!) berkeibe is . (Szombati Ágnes: Mítoszképzés századunkban, szinkronicitás, Debreceni Szemle, 1999. június, 274-280 o.) A gyűjteményben több cikk is foglalkozik ezzel a híres Bell-féle egyenlőtlenséggel és annak következményeivel. Ezért is különösen aktuális az 1991-ből származó Kvantumelmélet, holizmus, redukció című cikk, amely mindenki számára megvilágítja ezeket a fogalmakat, aki hajlandó egy kicsit is elgondolkodni rajtuk. Hraskó Péter kötete élvezetes és érdekes olvasmány, bár egyes cikkek a használt matematikai formalizmus miatt feltehetően nem vernek egykönnyen hidat a humán kultúrához. Talán kissé optimista az elvárás, hogy a humán kultúra oldaláról is ugyanakkora szándék van a hídverésre, mint a szerző oldalán. Mindenesetre, ha e kötetet bárki kezébe veszi, érdekes olvasmányban lesz része, tudása csak gazdagodhat és az írások remélhetőleg szemléletmódjára is hatással lesznek.

 

Bencze Gyula

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK