Örömmel vettük kézbe a szerző új könyvét, amely az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Pályázatok Irodája Tan könyvkiadási Programja keretében jelent meg. Bár a kötet előzménye az 1997-ben kiadott „Bevezetés az általános relativitáselméletbe" c. kötetnek, sürgősen leszögezzük, ez a kötet a korábbinak mintegy kétszerese terjedelemben, és tartalomban is lényegesen fejlettebb, bővebb, modernebb, de tán mégsem olyan, ami a felejtés homályába engedné a korábbi kötetet.A könyv a speciális relativitáselméletet foglalja össze két fejezetben, majd az általános relativitáselmélet bemutatására tér át hat fejezetben. Szinte a terjedelem korlátainak feszegetését érezni, amikor a szerző^-a harmadik fejezetben felveti a gravitáció: problémájának geometriai megfogalmazásával kapcsolatos programot. A kötet a Riemann–geometria alapjainak bevezetésével folytatódik; modern szellemben; anélkül, hogy a régi hagyományokhoz kötődne, vagyis magasabb dimenziószámú háttérgeometria euklideszi jellegére támaszkodna. Ez az eljárása Gauss gondolatára rímel, aki annak idején a földfelület geodéziai leírásának megfogalmazásában küzdötte ki az új geometriai gondolatokat. Ezek továbbfejlesztése és a fizikai alkalmazások megsejtése Bernhardt Riemann korszakalkotó érdeme, melyhez a relativitáselmélet általános elveinek megfogalmazásakor Einstein is visszanyúlt, hiszen ennek a formalizmusnak a segítségével lehetett a Riemann–féle téridőt bevezetni (5. fejezet), és a gravitáció tulajdonságait az ún. Einstein–egyenletben (6. fejezet) megfogalmazni, valamint a koordináták szerepét tisztázni. A könyv „a magányos csillag térideje" c. fejezetben mutatja be az általános relativitáselmélet. klasszikus kísérleti (megfigyelési) bizonyítékaihoz vezető eredményeket, illetve a csillagkozmológia szempontjából fontos alkalmazásokhoz jutott szingularitásproblémát: Az utolsó fejezet a gravitációs sugárzás különleges problémáját mutatja be, elsősorban azért, mert az elmélet a legutóbbi időben J. H. Taylor és R. A Hulse megfigyelései révén, az egymás körül keringő neutroncsillagpár gravitációs hullámok kibocsátása révén történő fékeződése értelmezésével bizonyította, hogy_. a jelenségek nem lennének magyarázhatóak másképpen.A kötet sajátos felépítése, az, hogy bizonyos, – főleg történeti – megjegyezései mellett feladatokat-is tartalmaz, a könyvet olykor: „gyakoroló lehetőségekkel" is ellátják.Az általános relativitáselmélet magyar nyelvű irodalma e kötettel sajátos új minőséggel lett gazdagabb. A történelmi elődök, Novobátzky Károly Relativitáselmélet c: egyetemi tankönyve kicsit több mint 5Q éves,- a Landau-Lifsic-sorozat zseniális Térelmélet kötete, melynek szelleme egészen más jellegű, szintén ilyen korú. Napjainkban a relativitáselmélet speciális része úgyszólván mérnöki gyakorlat, az általános része pedig a csillagfejlődés kérdéseinek, a kozmológia problémáinak hasznos kutatási eszköze, ezért egy kicsit sajnáljuk, hogy a mostani kiadás valahogyan kihagyta az előzőnek azt a fejezetét, amiben a gravitációs téregyenletek nemlineáris parciális differenciálegyenleteiből levezeti a mozgásegyenletek közönséges differenciálegyenleteit, és így most hangsúly nélkül marad az általános relativitáselmélet klasszikus keretelmélet jellege.Az új kötettel gazdagabbak lettünk, frissebb kalauzt kaptunk az elmélet fontos kérdésköreinek nagy részéhez, ezáltal új megvilágításba került az elmélet teljesítőképessége a fizika modern elméletei között, így egyetemi tankönyvszinten.