Kopár, zord és groteszk mellérendelések, rejtélyes betegségek, rémálmok és természetfeletti események építik fel Ljudmila Petrusevszkaja kisszerű szovjet díszleteit – Poe és Gogol nyomdokain.

A köznapiság poklát elénk táró, nyelvileg is végsőkig redukált történetekben csodás és hátborzongató sajátos elegyet alkot, amelyet mindvégig áthat a szerző kaján akasztófahumora. És ez nem csak Oroszországban érthető.