A szerző kitűnő előadó, aki izgalmas képzőművészeti elemzéseit élvezetes rádióadásokban tette hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Festménytörténetek című sorozata 2003. július 28. és augusztus 29. között hangzott el a France Culture adóján.
Briliáns elemzést ismerhet meg az olvasó például a Mona Lisáról. Ebben a szerző több meglepetéssel szolgál e számtalanszor leírt festmény hátterével kapcsolatban: felhasználva Leonardo da Vinci legközelebbi munkatársának visszaemlékezését és saját felfedezését a kép és a polihisztor festő térképészeti munkájának kapcsolatáról, megismertet bennünket azzal az összetett szimbólumrendszerrel, amellyel a zseniális művész megkomponálta a boldog fiatalasszony képének hátterét. Megtudjuk, hogy a megrendelő nem kapta meg a festményt, mert annyira megtetszett alkotójának, hogy nem tudott megválni tőle.
A legtöbbet elemzett festő Leonardo da Vinci, mintegy főhőse a tanulmánysorozatnak. De sokat megtudunk Tiziano, Raffaelo vagy a későbbiek közül Vermeer, Manet vagy Courbet művészetéről is. Olvasmányos írások ezek, ugyanakkor elmélyült értekezések is egyben a realizmusról, manierizmusról vagy éppen a műalkotások restaurálásáról. A festmények elemzése során Daniel Arasse megtanít bennünket úgy nézni a képeket, hogy varázsuk megelevenedjen és megérintsen.

* * *

A könyv alapjául szolgáló rádióműsor szerkesztője így emlékszik vissza:
"mennyire felvillanyozva hallgattuk a képek és az elmélet közötti barangolásairól általa mondottakat, mennyire magával ragadott bennünket. Elméleteket tett élővé előadásaiban, úgy éreztük, mintha a hangja láthatóvá varázsolt volna számunkra jó néhány festményt és freskót, azonnal úgy gondoltuk, hogy elmélyedtünk a megfigyelésükben, és ezután majd másként nézzük ezeket a képeket, mert tisztánlátással fegyverezett fel minket mindaz, ami sokszor egy gyors levegővétel után tudása és intuíciója alapján lelkesen előtört belőle. Jobban megismertük a Mona Lisa, az Angyali Üdvözlet, a manierizmus, Az udvarhölgyek sok értékes részletét, Vermeer, Manet, Tiziano művészetét, anakronizmusok örömét és bánatát, kiállítások körülményeit: hallottuk, miként ragadta el a szenvedély, éreztük a mosolyát és számtalan háttér-információ is felkeltette érdeklődésünket. Nemesebbek lettünk tőle, és mintha megtisztultunk volna a hétköznapok ostobaságaitól."
Bernard Comment