A Párbeszédeket valódi áttörésnek kell tekintenünk Jean-Jacques Rousseau politikai gondolkodásában. Az ironikusan és mindenki által csak J.J.-ként emlegetett személy minden rossz megtestesítője, nyílt megvetés tárgya, bűnbak, közellenség. A szerző két szereplője, egy anonim Francia és egy Rousseau nevű idegen nyomozásba fognak, hogy utánajárjanak az évszázad botrányának. A genfi polgár e kései művében egy ember üldöztetésének körülményeit szeretné kivizsgálni, bemutatva ezáltal a francia monarchia szimbolikus és intézményi válságát, a közvélemény despotikus jellegét és a filozófusliga pusztító fanatizmusát. Teszi mindezt abban a történelmi korszakban, amelyet mindenekelőtt a felvilágosodás hegemóniája fémjelez, és amelyet Rousseau ekkor már húsz éve éles kritikával bírál.