A Párbeszédek. Rousseau, Jean-Jacques bírája című három, terjedelmes szakaszból álló dialógust valódi áttörésnek kell tekintenünk Rousseau politikai gondolkodásában. A Párbeszédek a válságba jutott francia monarchikus társadalom leírása. Az ironikusan és mindenki által csak „J.J.”-ként emlegetett szövegbeli szerző minden rossz megtestesítője, nyílt megvetés tárgya, bűnbak, közellenség. Két szereplőjével, egy anonim „Franciával” és egy „Rousseau” nevű idegennel nyomozásba kezd, hogy utánajárjon az évszázad botrányának. Rousseau egy ember üldöztetésének körülményeit szeretné kivizsgálni, fölmutatva ezáltal a francia monarchia szimbolikus és intézményi válságát, a közvélemény térhódítását és despotikus jellegét, a filozófus liga pusztító fanatizmusát. Teszi mindezt a század utolsó harmadában (1772–1776), egy olyan korszakban, amit mindenekelőtt a Felvilágosodás emelkedő hegemóniája fémjelez. Ezt az ambíciót, mint ismeretes, J.-J. Rousseau ekkor már húsz éve éles kritikával bírálja.