Lehet-e túlságosan szeretni a nyelvet? Olyannyira is akár,hogy örökre elvesszünk benne? Ebben a rétegzett, részben önéletrajzi ihletésű, rejtett párbeszédekkel és párbeszédnek álcázott monológokkal teli lélektani road-movie regényben Marylin Turkey kérlelhetetlenül kutatja saját nemiségét a hatéves, huszonöt éves és negyvenéves önmagában, hogy végre kiderüljön: nő, férfi, egyszerre nő és férfi, netán állat vagy valamilyen vegetáló élőlény lenne leginkább. Isabelle Wéry a legkülönfélébb nyelvi megoldásokkal egyensúlyozik regényében képzelet és valóság között, hogy üldözőbe vegye a genderidentitás témáját. Gumiemberként tekeredik az intimitás fogalma köré, az amorf test pedig végérvényesen leszámol az ideális partner és az igaz szerelem romantikus kliséivel.