Ez a könyv test a maga teljességében, a maga egyetlen és lehetséges valójában. De nem csak a fehér tűzzel küzdő márvány puszta anyagiságáról, az elhasználódás felejtéstörténetében kiüresedett húsról és a vak meghasadtságról szól. Tavares ebben a kötetében újradefiniálta a táncot és a mozgást, és mintegy kijelölte az új évezred portugál költészetének mozgásterét. Sajátosan minimalisztikus nyelvével a tragédia és az irónia között ingázva nemcsak az aforizma műfaját éleszti újra, de a nyugati filozófia hagyományával is felforgató erejű párbeszédbe lép.