– Orosz István…? Az nem egy grafikus?
– De, igen. Világhírű grafikus, zseniális fickó!
– Ez furcsa, mert ebben a könyvben nincsenek is rajzok. Csak betűk. Meg egy rinocérosz a borítóján. Azt vajon legalább ő rajzolta?
– Nem, ezt Albrecht Dürer.
– Meg ez is, hogy „A pótszarv”, elég furcsa cím! Vajon a rinocéroszra vonatkozik? Akkor ez egy ilyen állattani könyv?
– Itt az van, hogy novellák.
– Akkor viszont lehet, hogy személyes történetek, önvallomás: a szerző maga a rinocérosz, akinek az igazi szarva a képzőművészet, a pót meg az irodalom. Bár elég kicsi ez a pótszarv…
– Ráadásul nem is valódi, csak Dürer tévedése miatt van ott.
– Vagy inkább Dürer képzelete miatt! Végül is valahol ez a művészet, nem?
– Igen. Odaképzelsz valamit, ami lehetne ott, de nincs ott.
– És vajon le tudsz rajzolni valamit, amit nem tudsz elképzelni?
– Nem tudom, de én megveszem a könyvet. Orosz István az mégiscsak Orosz István!
– Én inkább nem kockáztatok. Majd add kölcsön, ha jó.