Gábor György filozófus, vallástörténész új kötetében a történelemelmélet, valamint a zsidóság és a kereszténység kapcsolatának kérdéseit vizsgálja azok sokrétű, változatos, a tudomány és a művészetek terén egyaránt nyomon követhető összefüggéseiben. Mint írja: „Komplex, összetett részkutatás mindez, ahol a történésznek és az eszmetörténésznek nemcsak arra kell koncentrálnia, ami volt, hanem arra is, ami – legalábbis az eszmék, vágyak és képzetek ideáiban – lehetett volna. […] A zsidóság és a kereszténység két évezredes viszonyát nem csupán saját vallási-teológiai, továbbá ideológiai és politikai vagy éppen valláson és politikán »túli«, vagyis a fajelmélet »természetadta«, »örök« jellege határozta meg, hanem […] az egymásra pillantás reflexivitása, elfogadás és elutasítás, befogadás és kitaszítás, tisztelet és gyűlölködés, tolerancia és gyilkos intolerancia, vagyis a két évezredes egész számtalan részpozíciója. Miközben az »alapelbeszélés« részben közös, egészében pedig európai kultúránk megtartója, fenntartója, megőrzője és továbbörökítője.”