Sólyom Jenő akadémikus könyve a magyar fizika 1945 utáni másfél évtizedéről ad áttekintést, kitekintéssel a hatvanas évekre. Mondandóját egy csaknem évszázados kultúra- és tudománytörténeti folyamatba ágyazva két fő szálra fűzi fel. Az egyik a fizika tudományát művelő intézményeké, a másik az ezekben „mozgó” embereké.
A könyv első fele áttekinti az előzményeket, az 1945-ös „nulla órát”. Ezt követi az intézmények átalakulása. A korábban úgyszólván csak az egyetemeken folyó kutatómunka új kereteket kapott a Magyar Tudományos Akadémia intézeti hálózata (közte a „zászlóshajónak” számító Központi Fizikai Kutatóintézet) megszervezésével. Szó esik a politikai tisztogatásokról, a tervgazdasági átalakításról és a politikai rendőrség beavatkozásairól a szakma életébe.
A könyv második része a korszakra vonatkozó életrajzi lexikon, amely felrajzolja a fizikusszakma korabeli „családfáját”, mestereket és tanítványaikat.

Rainer M. János

Sólyom Jenő könyve egy szemléletformáló kordokumentum, amely a szűkebb fizikus közösségen kívül is érdeklődésre tarthat számot.

Mihály György, az MTA Fizikai Tudományok Osztályának elnöke