Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyvében megosztja velünk kifogyhatatlan csodálatát és elmélyült érdeklődését a természeti világ és annak lakói iránt. Az élettől nyüzsgő vidéki tájat, amelybe vibrálóan élményszerű feljegyzései kalauzolnak, ismerős lények – fekete rigók, vércsék, nyulak, százszorszépek – népesítik be, és Dara barangoló családtagjai is felbukkannak. Közben azt is megtudhatjuk, hogy ez a lelkesedés miként segíti át a nehézségeken, amelyekkel autista fiatalként kell napról napra szembenéznie. A naplóírás tizenkét hónapja alatt nagyot fordul vele a világ: családjával az ország egy másik részébe költözik, ahol idegen környezetben, új iskolában kell megtalálnia létfontosságú belső egyensúlyát. De a költözés egy új vidék felfedezésének lehetőségét is jelenti. Miközben a tavasz nyárba, majd őszbe fordul, a természet jelenlétéből és családja támogató szeretetéből erőt merítve Dara ahhoz is megtalálja magában a bátorságot, hogy hallassa a hangját, és aktivistaként álljon ki környezetünk védelme érdekében.