A Vízügyi Tudományos Tanács gondozásában megjelenő Jövőépítés a vízgazdálkodásban című sorozat azt mutatja be, hogy kiemelkedő tudósaink miként járulnak hozzá a vízügyek jövőjének építéséhez. Életutakat ismerhetünk meg – sikerekkel és buktatókkal, hogyan kell és lehet sokszor bonyolult élethelyzetekben tisztességgel művelni a szakmát, a mérnöki hivatást –, emellett időálló szakmai módszerek és eredmények ismertetésével hasznosítható tanulsággal szolgál. Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, a sorozat immár hetedik kötetének szerzője emblematikus egyénisége a hazai víztudományoknak, vízgazdálkodásunk nemzetközi sikerének és ismertségének előmozdítója. Szakmai tevékenységét a hidrológiai előrejelzés fedi le, a műegyetemi tudományos diákköri kezdetektől egészen a világ számos vízjelzőszolgálatának operatív tevékenységében bevezetett módszeréig. Később a függvényektől és adathalmazoktól eljutott a tudományszervezésig, és a legendás, sajnos mára beszántott, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) tudományos főigazgató-helyettese lett. Nemzetközi porondra kerülve az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (IHP) igazgatójaként, később a természettudományi terület főigazgató-helyetteseként lett a világ egyik vezető hidrodiplomatája, az ENSZ-főtitkár, illetve különböző állam- és kormányfők tárgyalópartnere, nem elfeledkezve közben a gumicsizmás mérnök kollégákról sem. Nagy hatású nemzetközi konferenciák szervezőjeként járult hozzá annak felismeréséhez, hogy az emberiség jövője mennyire függ az integrált vízgazdálkodástól, a globális vízpolitika kidolgozásától és annak következetes megvalósításától. Könyvében mindezt remek humorral, öniróniával, korrajzzal és sok tanulnivalót rejtő irodalmi hivatkozással teszi élvezetes olvasmánnyá.