Egy nagy regényíró lírai életművének legjavát tartja kezében az olvasó.
Határvidéken járunk, az irodalom közös folyamának eredeténél és forrásánál. Jón Kalman Stefánsson verseiben prózájának költői alappilléreire ismerhetünk rá, a versek epikus rétegeinek tektonikus repedéseiben finoman ott rejlenek a nagyregények.

„Viszont a vers az egyetlen szöveg,
írás,
ami átjuthat,
ami célba érhet
az élettől a halál birodalmáig;

[...]

A vers
az egyetlen írás, amit a halottak
olvasni tudnak, az egyetlen, ami
átjuthat, s ezért

a költők
az örökkévalóság celebjei”

A kötetet a szerző önironikus és humorral teli, költői pályakezdését és egyúttal irodalmi elődeit és mintaképeit bemutató hosszú utószava egészít ki.