A város mindenkié. Ettől a régi európai ígérettől mostanra a legtöbb városlakót félelem tölti el. A neves német publicista, Eberhard Straub az európai nagyvárosok közel háromezer éves evolúcióját írja meg, mely során egyes metropoliszok elszunnyadtak, mások megnyílva életre keltek: a Földközi-térség divatját exportáló Athén, a keresztényként kétszeresen örök Róma, a kifinomult ízlést diktáló középkori Madrid vagy a német székhelyek művelt fejedelmeikkel és úrhatnám kereskedőikkel.
A könyv a nagyvárosi polgárság szabad életvitelének himnusza és egyben kaján elsiratása a „rossz közérzet” korában. Straub annak a városi kultúrának a szerelmese, melyet a biztonság mindenek fölé helyezése kihalással fenyeget. Valaha a piszkos, nyüzsgő utcák jelentették a nyilvánosság, a demokrácia és a szabadság színterét, ám mára a fényesre fürdetett vagy a forgalomnak átengedett aszfaltot fokozatosan feladjuk a távoli kertvárosokért és az átláthatatlan irodaházakért.