A beszédaktus-elmélet - a 70-es évek nagy társadalomtudományi áttörése - az első olyan keret volt, amely a fiatal szerzők által oly melegen ajánlott retorika kérdéseit jobban előtérbe helyezte. Síklaki István szöveggyűjteménye a 70-es 80-as évek irodalmából készített fordításgyűjtemény. (Maga az újramegjelenés jól mutatja, hogy milyen kincseket lehetett átcsempészni a létező szocializmus utolsó évtizedeiben).

A beszédaktus-elmélet különlegessége a tudomány státusát illetően, hogy azok közé a társadalomtudományi paradigmák közé illeszkedik, amelyek egyszerre hermeneutikaiak és ugyanakkor szabályalapúak. A hermeneutikán, a közlések értelmezésén keresztül próbálnak meg szigorúnak tűnő szabályokat azonosítani, olyasmiről például, hogy mi képezi a koherenciát az ilyesfajta párbeszédekben: "Apa: Mikor viszed le a szemetet, fiacskám? Gyerek: Hagyjál már a szeméttel! Majd leviszem, amikor befejeztem a leckét! Apa: Jó, jó. Én nem azt mondtam, hogy most vidd le, én csak kérdeztem, hogy mikor. Már kérdezni sem szabad?"

A veszekedés koherenciáját a beszédaktus-elmélet és például a hermeneutikai társadalomtudományban központi szerepet játszó etnometodológia szerint számos rejtett szabály adja meg. Ennél a párbeszédnél például az, hogy bizonyos szerepviszonyokat (uralmi szerepviszonyokat) képviselők esetén bármilyen utalás egy sajátos, az egyik uralma alá tartozó cselekvésre, utasításként értelmeződik a másik számára, mivel ő úgy érti, hogy azt a dolgot azonnal és feltétel nélkül végezze el.

Síklaki olvasmánygyűjteménye jól megmutatja, hogy ezekből a hermeneutikai megfontolásokból egyszerre lesz az interpretáció és modern retorika metaelmélete, például Sperber és Wilson relevanciaelméletében, valamint a kommunikáció szociológiáját megtermékenyítő, operacionalizálható szabály és predikció-gyűjtemény. Különös vibrálás jellemzi a tanulmányokat, amelyeknek egy része egyedi megnyilatkozások finom kontextualizált értelmezését adja. Modern, a tudományok fegyvertárával felruházott hermeneutika Labov és Fanshel munkája, amely összesen két mondat elemzésének szán egy egész könyvet. A másik trendben pedig az elmélet nagy statisztikai adatfeldolgozások értelmező munkájának irányítója lesz.

A keret, amelyet egy eredetileg filozófiai kiindulású érzékeny elmélet adott, egyszerre termékenyítette meg a kemény, adatközpontú és a lágy, interpretáció-központú társadalomtudományokat. Ez a sajátos lebegés - interpretáció és az okságot sugalló adattáblák között - az a különleges íz, amely a modern tudományosság társadalomtudományi területein oly sokunk számára fontos, és amely hiányzik Kutrovátzék bármily kritikus munkájából.