Lugosi Lugo László fényképész és bölcsész. A 19. századi fényképészet szellemében ugyanabban látja a fotográfia elsődleges szerepét, mint annak első mesterei: megörökíteni, dokumentálni és megőrizni a jelent, kimerevíteni a pillanatot, más szóval: felvenni a versenyt az idővel. 1839-es feltalálása óta a fényképezés az elmúlt másfél évszázadban sokat változott, számtalan összefüggésben számtalan jelentést kapott és rendkívül szerteágazó, önálló nyelvtannal rendelkező nyelvvé vált, amelyet mindannyian beszélünk és értünk. Lugo a fotós kíváncsiságával és a bölcsész összefüggésekre való érzékenységével fordul a fényképezés legkülönfélébb területei és irányzatai felé. Nem műveli mindegyiket, de tudósít róluk. 1980 óta rendszeresen publikál szakmai folyóiratokban, napi- és hetilapokban. Írásai egy fényképekkel túlzsúfolt világban segítenek látni és megérteni ezen látszólag egyszerű nyelv természetét. Könyv- és kiállítás kritikákon, fotósokkal készült interjúkon, fotótörténeti kutatásokon és technikai leírásokon keresztül mutatja meg a fényképezés mindent átszövő, olykor kusza jelenségét az analóg fényképezésből a digitálisba való átmenet korszakában.
A kötet az elmúlt harminc év fényképezésről szóló írásaiból válogat, a válogatásból kimaradt szövegek a film- és képzőművészeti kritikákkal együtt hamarosan a kiadó honlapján lesznek olvashatók.