Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
-25%
Fordította: Dedinszky Zsófia
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 300 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4931-06-5
Témakör: Informatika, Műszaki tudomány

Eredeti ár: 4500 Ft
Webshop ár: 3375 Ft

KOSÁRBA
A negyedik kor
Okos robotok, tudatos számítógépek és az emberiség jövője

Nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha a gépek elveszik a jelenlegi munkánkat

https://konyvesmagazin.hu/
2021. március 18.

Az amerikai futurológus könyvében nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy a technológiai fejlődés olyan pozitív hatásai mellett érveljen, melyek képesek lesznek az emberiséget egy teljesen új korba repíteni. Byron Reese túltengő optimizmusa mégsem naivitás, érvelése pedig szilárd lábakon áll.

Byron Reese neve itthon jobbára ismeretlen volt eddig, pedig a technológiai fejlődés pozitív hatásainak egyik elismert vizsgálóját és szószólóját tisztelhetjük benne – és sajnos a kötetből sem derül ki egyértelműen, hogy ki is ő, vagy miért lenne fontos a véleménye (ez a felvezetés vagy bemutató a könyv egyébként kevés hiányosságainak egyike). Reese ugyanakkor nem csupán, mint a jelen cikkben tárgyalt könyv szerzője vesz részt a technológiai diskurzusban, de vállalkozóként, a Gigaom kutatással és analitikával foglalkozó weboldal kiadójaként, publicistaként, előadóként és podcast műsorvezetőként is próbálja technooptimizmusra nevelni követőit. A negyedik kor a legutóbbi ismeretterjesztő könyve, amelyben igyekszik rávilágítani, hogy nem is olyan nagy baj, ha a gépek és a mesterséges intelligencia átveszik az uralmat a munkaerőpiac bizonyos területein. Sőt, ezt a folyamatot a fejlődés egy olyan elkerülhetetlen lépcsőfokának ítéli meg, ami szükséges ahhoz, hogy az emberiség belépjen abba a bizonyos negyedik korba.

Reese szerit ugyanis mindig az új technológiák felfedezése, és azok hatékony „igába hajtása” vezetett azokhoz a jelentős fejlődési ugrásokhoz, amelyek nemcsak könnyebbé tették őseink életét, de nyomukban kialakulhatott a civilizáció, és segítségükkel eljuthattunk napjaink fejlettségi szintjéhez. Az első korban a tűz és a nyelv kialakulása, a másodikban a mezőgazdaság és a városok megjelenése, a harmadikban pedig az írás és a kerék felfedezése hozta el a változást.

A negyedik korban a robotok és a mesterséges intelligencia előretörésétől várhatjuk majd a társadalmi berendezkedésünket alapjaiban megváltoztató erőt.

Azt azonban a szerző sem tudja pontosan (és szerinte nem is számít), hogy már beléptünk-e ebbe a korba, vagy majd csak később fogunk néhány banális probléma leküzdése, és a most érzékelhető átmeneti korszak után.

„Aztán ott van még a robotok energiaellátása – ez különösen problémás, ha olyan akkumulátort szeretnénk, amely a mobilitást is lehetővé teszi. Ennek megoldásától még távol vagyunk. 2016-ban például egy MI-vel felszerelt orosz robot, Promobot, amelyet önálló működésre fejlesztettek, megszökött a kísérleti laborból, és 50 méter távolságra jutott, mire az út közepén lemerült az akkuja, és egy félórás dugót okozott. Ennyit a robotok felkeléséről.”

Amikor szinte minden hétre jut egy valamilyen jelentős áttörésről szóló hír mesterséges intelligenciával, robotikával, géntechnológiával kapcsolatban, esetleg a transzhumanizmus irányába mutató területről, akkor talán nehéz is eldönteni, hogy a küszöb melyik oldalán állunk. Abban azonban biztos, hogy a fejlődés rohamos ütemét vizsgálva 2050-re már határozottan állíthatjuk, hogy eljött ez a negyedik kor.

A texasi futurológus látszólag messziről indítja érvelését, és menetközben rengeteg filozófiai, szellemtörténeti kérdést is érint. Mi az az én? Mik vagyunk mi? Emberek, gépek, netán állatok? Miből épül fel a világegyetem? Monistaként vagy dualistaként gondolkodunk? Megalkotható-e az általános mesterséges intelligencia és átveheti-e a napjainkban is használt keskeny (azaz egy adott feladatot ellátó) MI helyét? És a természetes intelligenciáét? Antropológiai szempontból pedig az a kérdéskör is fontossá válik, hogy elvehetik-e az összes munkát a gépek? Ha igen, az milyen változásokat fog eredményezni társadalmi és egyéni szinten? Miként kell újragondolnunk az ember fogalmát, ha a gépek átalakítják az életünket, és ha eljön (feltéve, hogy egyáltalán eljöhet) a teljes szingularitás?

A szerzőnek ha nincs is mindenre tökéletes válasza, a történelemből és a technológiai fejlődés eddigi eredményeiből kiindulva derűsen látja a jövőt.

Az emberiség egyik legnagyszerűbb dolgának tekinti az adaptációs képességünket.

Ha elveszi egy gép a munkánkat? Majd találunk mást! Mindig, minden korban, amikor valamilyen technológiai áttörés felváltotta az emberi erőforrást egy munkafolyamatban, jött helyette akár több új is, amit némi átképzéssel embernek kellett végeznie. Sőt, hiába a minden eddiginél nagyobb automatizáció és gépesítés, nemhogy kevesebbet, de többet dolgozunk, mint eddig bármikor. Ha valaki pedig kíváncsi arra, hogy a saját munkáját mennyire fenyegetik a robotmunkások, a könyvben egy rövid tesztet is elvégezhet, amiben olyan kérdésekre kell választ adni, mint például:

  • Mennyire hasonlít egymásra két véletlenszerűen kiválasztott munkanapunk?
  • Mennyi időbe telik kiképezni valakit erre a munkára?
  • Mennyire kreatív a munka?
  • Mennyi időbe telik meghozni a legnehezebb döntéseket a munka során?

(Ha pedig valaki arra is kíváncsi, hogy milyen jövőbeli munkahelyen állná meg a helyét, itt tájékozódhat.)

Reese kedvenc témája tele van száraz gazdasági, történetszemléleti, filozófiai koncepciókkal, de végig nagyon olvasmányos stílusban, roppant szórakoztató módon beszél róluk. Ehhez felhasznál a popkultúrából, szájhagyományokból ismert történeteket, anekdotákat is, hogy még színesebb és bárki számára befogadhatóbb legyen az összkép. Ez talán nem is annyira meglepő, tekintve, hogy mind a kortárs sci-fi irodalomban, mind a filmekben újra nagy népszerűségnek örvend a problémakör. Korunk nagy gondolkodóinak (például Bill Gates, Elon Musk, Andrew Ng) sokszor merőben eltérő álláspontját is gyakran ütközteti, ahol ő maga próbálja megtalálni a racionális arany középutat.

Kevés szó esik azonban a fejlődés árnyoldalairól.

Reese megrögzött optimistaként nem pazarolja feleslegesen a karaktereket a közösségi média egyre kiterjedtebb és több területen érezhető negatív hatásainak vizsgálatára, a harci robotokról is csak keveset beszél, valamint a kiberbiztonsági kérdések is marginális szerephez jutnak. Pedig a valós veszélyeket hordozó fejlemények és az elvetemültebb apokaliptikus víziók is ugyanúgy ott bujkálnak az elképzelhető forgatókönyvek között. A könyv utolsó részeiben még a szerző influenszeres, coachos lendülete is előretör, hogy a naponta tapasztalható, olvasható negatív dolgok ellenére is megpróbáljon meggyőzni arról, hogy egyet hátralépve, a nagyobb képet vizsgálva optimizmussal tekinthetünk majd a kapun dörömbölő negyedik, és az eljövendő ötödik korra. Hiszen ha a múlt eredményeinek tükrén keresztül próbáljuk meg értelmezni a jelen technológiájának jövőre mért hatását, akkor korántsem szörnyű az összkép.

Csak alkalmazkodnunk kell.

Laki Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK