A könyveknek is van fejlődéstörténetük. Vannak visszatérő, az élet nagy fordulóit és erkölcsi döntéseit újrafogalmazó alapművek, vannak szelídebb vagy vadabb, de élvezetes történetek, amelyek az olvasót kellemes vagy borzongtató élménysorokkal szórakoz­tatják, megszólaltatva bennük a magunk és mások közösen alakult érzelem- és érdeklő­désvilágait, és vannak a Hargittai-könyv egyik fő vonulatához közel állók, tudomány­ról és a tudományos felfedezés alkati ele­meiről szólók. Olyan könyv, ami mindegyik fejlődéstörténetet egybefogja, ritka, ehhez szükséges egy szélesre tárulkozó saját alko­tói élet, egy megélt történelmi drámasor és olyan pálya, amelyen a szerző találkozik kora gondolkodásformáló személyiségeivel, és képes velük partneri kapcsolatban beszél­getni.Hargittai István könyve ilyen szerencsés, egyedi eredmény. Kitűnő kémikusunk, Akadémiánknak a világ vezető laboratóriumaiban elismert tagja a kémiai szerkezetek sikeres kutatója. Ez az alap számára ahhoz, hogy a kémia és ezen belül is a biokémia korunkat egyre inkább formáló tudományá­nak kapcsán a rendezettség szépségeinek és gondolati vonzásának hirdetője legyen. Feleségével, Hargittai Magdolnával írt és szerkesztett műveik aszimmetriák természettudományi és esztétikai gyönyörűségei­nek világszerte népszerű felmutatói. Ugyan­ez az alapjában természettudományos nézetvilág teszi az emberi őrülettől, gonosz­ságtól elborzasztó látványok dokumentáto­rává és a rokonsorsok, a sötétségből a fényre törekvés akaraterejének, tehetségének és sikerességének krónikásáváÍgy a könyv a szörnyű és csodálatos hu­szadik század tudománytörténetének izgal­mas fejezeteit szakmai hitelességgel és kivá­ló magyarázói könnyedséggel megírt króni­kája, amelyben felvonulnak, sokszor életközelben a kémia, a biológia, sőt a fizika Nobel­-díjasai, itt csak néhányat említve: James Watson, Frederick Sanger, Rudolf Mössbauer, Manfred Eigen, Marshall Nirenberg, Linus Pauling, Nyikoláj Szemjonov, a magyarok közül Wigner Jenő és Oláh György, de a Nobel-díj nélküliek közül is méltó helyen T. Sós Vera és a különös, nagyszerű, nem igazán méltányolt Furka Árpád Mindannyiukhoz kapcsolva tudománytörténeti jelentőségük, felfedezéseik lényegének világos magyará­zata, az anyagi szerkezetek feltárásának mindent átformáló diadalútja, ami elvezetett bennünket az élet elemi mechanizmusainak átalakító megértéséhez, a világegyetemre kitekintésünk szélesedéséhez és a gyógy­szerek, járműhajtóanyagok mindennapi éle­tünket egészségesebbé és könnyebbé tevő gyakorlatáig.A tudományos pálya és a találkozások története mélyen egybefonódik a szerző saját fejlődéstörténetével. A plutarkhoszi párhuzamos életrajzokban foglalt tanulságos történetek füzére így lesz a találkozások és az önéletírás párhuzama, nem tolakodóan, hanem logikus tükrözésként. A sok életrajz ezen a szubjektív párhuzamosságon keresz­tül válik olyan élvezetesen tömör jellemrajzzá is.Ezekben a párhuzamokban emelkedik ki egy olyan önvállalás, ami számunkra, a mai magyar valóság számára különösen fontos. Hargittai magyar zsidó, aki édesapját nem ismerhette, mert a nácik szolgálatába szegődött hadsereg élő aknaszedőnek használta, szerencsés túlélője volt a deportálá­soknak, itt lett tudományos kutató, és meg­maradt magyarnak a világ legjobb laboratóriumaiban is, majd az itthoni kutató és oktató munkában is. Magyar zsidó, akiben a máig túlélő, gyilkos indulatok ma is sebeket ejte­nek, és aki életével és meggyőződésével tanúsítja, hogy ez a magyar zsidósors magyar sorstragédia, amit ez a nemzet még nem igazán dolgozott fel, pedig történelmünkben a továbbhaladásnak ez éppúgy feltétele, mint Európa számos nemzetének volt. Har­gittai találkozásai természetes módon főleg olyanokkal mélyültek el, akiknek így vagy úgy hasonló sorsuk volt, menekülésekkel, árvaságokkal terhes, akiknek intellektuális fejlődését a nehéz indulás, a kirekesztettség-tudat még nagyobb teljesítményre ösztönöz­te. Azzal, hogy Hargittai zsidó magyarságát vállalja, bátor és rendező szándékú magatar­tást példáz, a kémiai kötések rendjének tük­röződését társadalmunk egészségesebbé váló józanságában.Olvassa ezt a könyvet kémikus és nem­kémikus, zsidó és nemzsidó hazai értelmiségi szeretettel, az érdekességről a szerző és a történelem gondoskodott!