2011 végén jelentette meg a Typotex kiadó Jakon Nielsen munkái nyomán készült Webergonómia című könyvét az Edition 2.0 sorozatában.

A könyv nem közvetlen fordítás, a kiadó szerkesztette Jakon Nielsen korábbi Web-design könyve és a szakember a useit.com/alertbox címen publikált jelentései alapján két hazai felhasználói élmény kutató, Bővíz László és Rung András szakmai hozzájárulásával.

Jakon Nielsen neve garancia a tartalomra: a New York Times által csak usability guruként emlegetett szakember tucat könyv szerzője, az említett Alertboxon pedig 1995 óta publikál folyamatosan. A Webergonómia izgalmas olvasmány mindazok számára, akik a webtervezés, weblaptervezés bármilyen aspektusában is részt vesznek; legyenek újságírók, designerek, fejlesztők stb.

Három fő egységre bontott a könyv: alapvető webes tervezési fogások (Oldaltervezés fejezet), tartalomkészítés (Tartalomtervezés), és webhely szervezés (Honlaptervezés). Átfogó képet ad az oldalon belüli link struktúra kialakításától kezdve a sikeres tartalom írásának fogásain át a rugalmas navigáció kialakításig. Tervezési alapelvek, praktikák, kutatási eredmények.

A kiadvány nyelvezete jó, egy-két ügyetlen, de legalább következetes fordítástól (a sitemap oldaltérkép, nem laptérkép) eltekintve gördülékenyen, könnyen olvasható.

A könyv a kiadó újhullámos sorozatának tagja. Az Edition 2.0 értelmében a könyv teljes egészében folyamatos szöveges kommentárt kapunk lábjegyzet formájában. A szinte minden lap alján felbukkanó megjegyzések néha azt az érzést keltik, mintha az előadás alatt a mellettünk ülő okoskodását kéne folyton hallgatnunk. Nota bene néha szükség is van rájuk, mert esetenként elavult és kiigazításra szorul az eredeti szöveg (2002-es a vázul szolgáló forrás). Kicsit furán hat az is, hogy a könyvnek dupla előszava van, ráadásul az első előszóhoz irodalomjegyzék is tartozik – ez utóbbi viszont hiányzik a teljes műre vonatkozóan, ahogy egyéb forrásmegjelölésekkel se találkozik az olvasó. Ez főképp az újszerű szerkesztés tükrében visszás, néha bizonytalan voltam, hogy az olvasottakat most akkor ki is írta.

A könyv szedése is hagy némi kivánnivalót maga után: a lábjegyzetek szinte lelógnak a papírról, a keretes szövegek pedig csupa félkövérrel vannak szedve.

Összességében a (legalábbis számomra) nehezen követhető szerkesztés és tördelési kivetnivalók mellett egy tartalmas, és a webtervezéssel foglalkozók számára nagyon jól összeszedett tudásanyagot nyújt a könyv.