Jócskán vannak neurobiológiai okai is a pénzügyi és politikai válságoknak. Nagy döntéseiket fiziológiai alapon működő öngerjesztő narkózisos állapotban hozzák meg ugyanis az óriási pénzekkel egyedül sáfárkodó alapkezelők, brókerek, bankárok vagy az ugyancsak csekély mértékben ellenőrzött és szintén erejük teljében lévő, főként férfi politikusok. Sikereik számának szaporodásával párhuzamosan emelkedik szervezetükben a tesztoszteron szintje, miáltal külsődleges fizikai jelekben, viselkedésben is megmutatkozó rendkívüli önbizalom lesz úrrá rajtuk. A sikerszériájukat örökkévalónak feltételezik, megérzéseiket tényként állítják be maguk és külvilág előtt. Valójában elvesztik racionális ítélőképességüket és objektíve rossz, akár tragikusan rossz döntések sorát kezdik meghozni. Végül a tesztoszteron túltengését az ellentétes hatású hormoné, a kortizoné váltja fel, a bekövetkező összeomlás nyomán pedig apátiába esnek, mely akár öngyilkossághoz is vezethet.

Az alapblog.hu-nak adott interjúban a hatalmas pénzeket kezelt, a narkózisos állapoton maga is keresztülment brókerből a cambridge-i egyetem agytudósává vált John Coates két fő tanulságot fogalmaz meg: egyrészt nem szabad ellenőrizetlenül hagyni a nagy pénzügyi vagy politikai döntéshozók agyát, másrészt sokkal több nőt és idősebb embert kell behozni a döntéshozatalba, mert ők kevésbé vannak kitéve a félelmetes kockázatvállalást gerjesztő tesztoszteron-túltengésnek.

Zentai Péter: Külföldi tudósítóként dolgoztam. Munkám során rábukkantam egy internetes bróker felületére: kis pénzzel beléphettem – be is léptem – a kötvények, devizák, nyersanyagok, részvények határidős és másfajta származékos piacára, a nagyon sok és gyors nyereséggel kecsegtető derivatívák piacára. Soros György volt mindig a példaképem.
Nos, azonnal nyertem száz dollárból ötszázat, az ötszázból néhány nappal később ötezret és ez így ment tovább másfél héten át. Alig vettem ételt magamhoz, utcára sem mentem ki, egész nap a computer előtt ültem, éjszaka alig aludtam, ha igen, akkor tétekről és ellentétekről álmodtam. Egy álmom alapján másnap nyertem kérem az arannyal! Tisztán emlékszem, ahogy egyszer sértetten letettem a telefont, amikor egy kollégám a rendes tudósítói feladat, munkaköri kötelességem elvégzését (szóval a munkámat) kérte tőlem számon. „hogyan merészelnek ezek a kispályások Budapestről megzavarni, amikor a dollár éppen erősödik az euróval szemben és ezen én holnapig megötszörözhetem a tétemet” – duzzogtam, miután lecsaptam a kagylót. Egyébként, néhány nap leforgása alatt a külvilág egyszerű halandóihoz képest igazi nagypályásnak, nagyformátumú, rendkívül fontos embernek kezdtem látni magam.

John Coates: Ne is folytassa, ismerem a történet végét. A nyerési széria közepette folyamatosan emelte a téteket, mire beindult a „veszteség gyártás”, és a végén mindent elbukott…

Z. P. : Eltalálta. De tudja, hogy a végkifejletbe belebetegedtem?

J. C. : Nyilvánvaló. De nem ám a végkifejletbe. Már a sikerszéria közben beteg volt. Narkózisos állapotban leledzett.

Z. P. : A gyenge jellemek betegsége.

J. C. : Nem a jellem a gyenge, hanem az agy és a test ellenálló-képessége.

Z. P. : Pszichológia ez az egész. A piacok viselkedését nem véletlenül vizsgálják pszichológiai alapon. Freud, Jung – ők már mindent megmagyaráztak a lélekben rejlő gyengeségeink kapcsán.

J. C. : Cambridge-ben, az egyetemen talán tíz évvel ezelőtt ejtettük ki utoljára  ezen urak nevét. Mi az, hogy pszichológia? Amit pszichének, vagy a lélek megnyilvánulásainak tartottak és elvitatkozgattak rajtuk legalább ezer éven át, és közben különböző vallások a saját köntösükbe csomagolták őket, nos, mindez mára – tetszik, nem tetszik – szinte teljes egészében átkerült a neurobiológia, a biokémia, az ideggyógyászat hatáskörébe. A lélek rezdülései egyre nyilvánvalóbb bizonyossággal állíthatóan – meghatározó módon – az agyban lejátszódó vegyi és biológiai folyamatokat jelentenek, éss fiziológiai összefüggéseik vannak. Neurofiziológia – ez a lényeg.

Z. P.: Apropó: mit jelent, mit takar nemzetközi bestsellerré lett könyvének címe: „The hour between dog and wolf ”?

J. C. : Ez csupán egy évszázadokkal ezelőtt keletkezett francia mondás angol fordítása. Az értelmét igazából csak egy francia anyanyelvű tudja „levenni”. Jelképesen és konkrétan: a kutya farkassá változásának – valójában egy az agyban és a testben együttesen lejátszódó folyamatnak – a pillanatai, ha úgy tetszik: annak az órája.
Azok a pillanatok, percek például, amikor – ahogy az imént mesélte – felháborodott azon, hogy merészelik számon kérni munkaadói a munkáját, holott Ön – az azokban a pillanatokban érvényesült agyi állapota szerint – egy jóval magasabb rendű, mondhatni világrengető dologgal foglalatoskodik: profitot készül csinálni – tényszerűen szólva, kis stílű kielégülésre vágyott.
Az „hour between dog and wolf” – az az időintervallum, amikor a dollár milliárdok sorsáról dönteni jogosult, a derivatívák, a határidős deviza és egyéb ügyletek piacán az igazi profik megkötnek olyan ügyleteket, amelyek az üzletkötő által vélten, feltételezetten, sőt biztosra vetten rendkívül gyorsan sokszoroznak meg vagyonokat.

Folyamatosan, éveken át – döntéshozók reprezentatív csoportjánál – a döntésre való felkészülést, annak meghozatalát és utólagos feldolgozását vettük górcső alá – kutatótársaimmal közösen. A tét megtétele előtt, közben és után non-stop vizsgáltuk az adott nagyjelentőségű pénzügyi műveletek főszereplőinek viselkedését, fizikai, fiziológiai megnyilvánulásait plusz a fejükben lejátszódó kémiai, biológiai folyamatokat.
Leegyszerűsítetten kifejezve: azt vizsgáltuk, miként viselkedünk, mit csinál a testünk, a szervezetünk, és mit diktál az agyunk, amikor kockázatot készülünk felvállalni, mit, ha nyerünk és mit, ha veszítünk.

Z. P. : A döntést meghatározza a  ráció,a józan ész…

J. C. : Téved. Emlékezzék vissza, Maga a józan esze után ment, amikor – midőn nagy nyerésben volt, vagy a veszteségek halmozódásakor – tette ide-oda a téteket?

Z. P. : Elkezdtem kapkodni, sűrítettem döntéseim számát…

J. C. : A képernyő elé kerülve pulzusa egyre erőteljesebben vert, a légzés ütemének száma szaporodott, bizseregni kezdett a tenyere, a combja – ugyanis ezekbe az izomcsoportokba hirtelen nagy mennyiségű vér tódult. Pupillái kitágultak. Ilyen esetekben ez történik. Ha nyerésben van még, akkor szinte érzi az ember, különösképpen az ereje teljében lévő férfi, hogy hatalmas energiák törnek fel benne. Ez nem más valójában, mint a tesztoszteronszint hirtelen emelkedése. Egyébiránt roppant veszélyes, erőteljes szteroid hormonok szintetizálódnak a hozzájuk szabott mirigyekkel. Ez az együttes nagyon komoly változásokat hoz létre szinte egész testünkben és agyunkban. A szteroid szabadon tartása – maga a narkózis. Egy olyan állapot, amikor az önhittség, a legyőzhetetlenségünkbe vetett biztos tudat uralkodik el magatartásunkon. Magabiztosság a legfelsőbb fokon, ennek megfelelő járás, arckifejezés, másokat lenéző tekintet, gúnyos mosoly, nőkkel szembeni macsóság. Mindeközben a külvilág elsősorban egyre ellenszenvesebb arroganciát, felfuvalkodottságot vél látni az ilyen alakokban.

Z. P. : Persze a sikerszéria nem tart örökké…

J. C. : Éppen ez a nagy tanulsága a történetnek. Az akciók, a döntések a sikereket követően egyre csak szaporodnak, a külsőség, a külsődleges megnyilvánulás egyre harsányabb, ugyanakkor egyre kevesebb a ráció mögöttük. Míg végül a dolgok mindennek az ellenkezőjébe fordulnak át. A sikersorozatot kudarcok sora váltja fel, amire a válasz még több és még hibásabb, egyre kevésbé átgondolt döntések sorozata. Ugyanis továbbra is érvényesül még a szervezetben, az agyban a hatalmas erejű tesztoszteron hatása, amely egy totálisan egocentrikus világképet alakított ki, a korábbi sikereknek, a nyerésnek az állandóságába vetett hitet, az érzetet, hogy hibátlanok és legyőzhetetlenek vagyunk, hogy a világ körülöttünk forog. A legdrámaibb része mindennek, hogy a zsigerből jövő megérzéseket, vagy ha úgy tetszik „fentről jövő üzeneteket” valóságként fogjuk fel.
Ha valaki ezt saját bőrén tapasztalta, akkor az én vagyok.
Mindezen magam is keresztülmentem a Deutsche Bank vezető brókereként. Nem volt könnyű, sőt nagyon is keserves volt a pályám a kijózanodásig. Az önmegfigyelésben való elmélyülés vitt aztán a neuro-tudományokhoz és így kerültem a végén a cambridge-i egyetemre.
Előbb-utóbb – valamilyen formában – persze ki kell derülnie minden más óriási döntési potenciállal és kevés kontrollal bíró szereplő számára is, hogy a „király meztelen”, a tesztoszteronszint emelkedéséből fakadó eufórikus állapotból ugyanis – sok esetben drámai gyorsasággal –az út a tesztoszteront felváltó, letompulást,  közönyösséget eredményező „kortizon korszakba” vezet, amely akár az öngyilkosságba is taszíthat.

Z. P. : De hát, amit mondott, az nem csak a brókerekre igaz?

J. C. : Minden olyan döntéshozóra, aki felett nincs kontroll.
Az elnökségtől megvált Bill Clintonnal készített első interjúban az első hozzá intézett kérdés mindössze a következő volt: „Miért?” – ez ugyebár arra vonatkozott, hogy miért, hogy merte megtenni, amit tett Monica Lewinskivel a Fehér Házban és aztán még a hamis eskü is… Clinton válasza ugyanannyira tömörre és sokatmondóra kerekedett, mint a kérdés: „Mert megtehettem…”.
Szóval, jól tudjuk, hogy „ellenőrizetlenül hagyott”, túl nagy hatalommal felruházott politikusokat – a polgárok, az ország érdekében – önmaguktól is meg kell védeni, ezért fontosak egy társadalomban a hatalmat kordában tartó checks and balances, a fékek és ellensúlyok.

Z. P. : És a pénzvilágban?

J. C. : A Lehman-ügy, az egész hitelezési buborék, a hatalmas bankházak bedőlése mögött – ha úgy tetszik a 2008-ban felszínre került és máig tartó egész globális válság mögött –dokumentáltan végzetesnek bizonyult döntések húzódnak meg, amelyek néhány konkrét személyhez kötődnek. Mivel piacformálók, döntéseiket világszerte másolják, eufóriából fakadó irracionalitásuk hozzájárul a piaci buborékok képződéséhez, a kipukkadást követő depressziójukkal pedig az extrém árfolyam-összeomlásokhoz.
Ezeket az embereket korábban agyon sztárolták, mert éveken át egyfolytában nyerésben voltak, ezért a szakmai környezet elfogadta, hogy tévedhetetlen zsenikkel van dolga.
Mi a tanulság? A „nagy agyakat” egy pillanatra sem szabad racionálisan működő kockázatkezelők (risk management) csoportja és más ellenőrző mechanizmusok felügyelete nélkül hagyni. És mivel igencsak meggyőzőek immár a bizonyítékaink arra vonatkozóan, hogy gigantikus problémákat okoznak kiemelkedő képességgel bíró egyéneknek a tesztoszteronszint emelkedéséhez kapcsolódó fiziológiai problémái, érdemes fontolóra venni a tesztoszteron-problematika  által kevésbé „sújtott” nők és idősebb emberek szerepének erőteljesebb növelésére a kulcsfontosságú döntések meghozatalánál.