Raymond Smullyan könyvkiadásunkban (Typotex/TypoTEX? na) rég közismert szerző volt, a magas matek népszerűsítője, mikor én sakkfeladványos könyvét lefordíthattam. Ismeretes, jó tíz évig készültem erre (Sherlock Holmes visszakövetkeztetései). Aztán kiderült, a múlt (19.) századi Lloyd nagymester kései utóda a ravasz Smullyan professzor, vicceket farag a magas matematika dolgaira, varázslóként bűvös szigeteken vezet tanoncokat, eladja az elméleti rejtelmet – jó, magam nem vagyok trükkpárti ilyen mennyiségben, a sakk azért volt kiemelkedő, mert korlátozódik egy tárgy abszurdumára, s fájó hasamat ma is rázza. Ellenben megismerni a varázslót, ez is vonzó ügy, s a Typotex új kötete (Csaba Ferenc megint elegáns fordításában, de hát ő „a Gödelt” is jól megoldotta!), az Emlékek, történetek, paradoxonok, puritán fotókivitellel bár, tarka képet nyújt egy ragyogó elméről, a matematikáról, a rejtvényszerkesztő logikáról… s még sok minden másról, ami a szellemi bűvészet kulisszái mögül ritkán villan elő. Kiváló illetők idézik Smullyan-emlékeiket, az egész úgy szórakoztató, ahogy van. Ráadásul további TypoTEX könyvekhez kívántat kedvet (a páratlan Votisky Zsuzsa a garancia rá, hogy lesznek ilyenek, érdemes megkeresni a kiadó kis katalógusfüzetét, van ott fantasztikum, ásatás, művelődés- és halmaztörténet, mindenféle magas matek, felsorolni se bírom, világegyetem és porszemelemzés), és kimeríthetetlen mókagyűjtemény. Smullyan, nem vagyok féltékeny, nemcsak a mi kettőnk szerzője (a felderítő-elhárító Sherlock Holmes-é és az elderítő-felhárító TD-é), hanem egész kis hazánké, éljen, éljen. Megjegyzem, tessék kipiszkálni a Tankönyvét is a Typo...na, teXXXsék!